Templomban

Szerző: | aug 7, 2013

A mise kezdete előtt a gyerekeket szaladásra bíztattuk, hogy jól fáradjanak el. Nem is volt ebben hiba.
Péter az első sorban akart ülni, én az utolsóban. Ebből adódott némi konfliktus, de legalább mindenki észrevette, hogy megjöttünk. A problémát a harangozó cukorkája oldotta meg. Csend lett.

Minimális zörgéssel, piszmogással, beszólással töltöttük el a mise háromnegyed részét. Borcsa időnként meg akarta tudni melyik szobor kit ábrázolt, s miért pont azt. 😀 Az utolsó tíz percben apával homkoztak a templombertben.

Újra együtt

Szerző: | aug 5, 2013

Holári! Találkoztunk a tündérlánnyal. Izgatottan tébláboltunk az üres kertben, merthogy Borcsa épp kiszálláson volt, hazaérkezése előtt érkeztünk meg a nagyszülőkhöz. Közben azon morfondíroztunk, hogy az eufóriát milyen gyorsan fogja felváltani a nyakászás. Elméletet is gyártottunk mellé.
Eszmefuttatásunk kellős közepedte megérkezett Borcsalány. Volt nagy boldogság, egymás nyakába borulás. Péter átadta Borcsinak a közösen készített laskaláncot, gyöngyit, ahogy Borcsi mondta, s mindent elmeséltek egymásnak. Borcsa megmutatta a tót (felnőttnyelven medence), kézenfogva jártak-keltek a kertben. Nem verekedtek, segítették egymást mindenben. Mint a mesékben. Nem is hisszük most sem 🙂

Péterpéntek

Szerző: | aug 5, 2013

Úgy alakult a péntekünk, hogy Pétert magunkkal hoztuk dolgozni. Velem kezdett. Reggelivel indítottunk. Sajnos 8 előtt 5 perccel elöntötte az agyamat a boldogság, ahogy nézegettem ezt az ügyes, aranyos, rendes kicsi Pétert, s megvettem neki a csokiskiflit a boltban. Kívül belül csokist. Azonban még idejében rájöttem, hogy ha ezt a sok csokit Péter mind begyúrja, akkor kő kövön nem marad, úgy felpörög. Ezért kihasználva a gyermek jóindulatát igyekeztem felzabálni előle a csokis részeket. Rosszul is lettem. Mit meg nem tesz a gyermekéért egy anya. 😀
Reggeli után nekiláttam dolgozni. Péter nem zavart, szorgalmasan vagdosta a papírokat, rajzolt, szúrókázott, almát evett, segített fénymásolni. Komoly munkaerő volt. Utolsó felvonásként kipakolta a papírszemetesemet. De ekkor már 11 óra volt, s apa következett.

Alapos rohangászás után apa ebédelni vitte Pétert. Valószínű az uramban is tomboltak a boldogsághormonok, apai büszkeség s egyebek: Péter csokitortát ebédelt. Így becsokizva beült az apa irodájába. Szorgalmasan nézte a mesét. Közben az uram lebonyolította ügyes bajos dolgait. 3-kor már uszodában voltak. Sajnos a csoki hatása kiment, Péter csak félórát volt hajlandó kalimpálni.

4-kor izgatottan pattantunk be az autóba. De ez egy másik történet. 🙂

Péterszombat

Szerző: | Júl 29, 2013

A régi idők emlékére: csak mi, ketten.
Péterfiú reggel 9-ig aludt. Tíz perc múlva már tekertünk. Bejártuk a falut, vásároltunk. Hazaértünk, Péter frissen és üdén pattant le a bicikli hátsó üléséről, én fáradtan támasztottam magam a farakáshoz. A dombot még mindig nem tanultam meg.

Gyors uborkaszedés, lassú szőnyegmosás, pancsolás. Szakácskönyvnézegetés. Sok dominóparti. Paprikatöltés. Ebéd kettesben. Portörlés. Tökpucolás.  Szakácskönyvnézegetés ismét. Főzés a mackóknak. Kukoricarágcsálás. Kimerítő strandolás a szomszéd lányokkal. Este 6-kor fáradtan heveredik le az ágyra. 14 óra múlva ébred pizsamában, egy másik ágyban 🙂

Ui. Kétszer veszekedtünk. Már nem is emlékszem, min. De átmenetileg haragudtunk egymásra. 🙂