Autók

Péter egy szép kék műanyag dobozzal tért nyugovóra, melyben alapjáraton az autóit tároljuk. Beszuszukálta maga mellé az ágyba, s elaludt. Mosolyogtunk. Akkor még nem sejtettük, hogy másnap reggel ugyanez a doboz okoz némi fogcsikorgatást.
Ködös reggelre ébredtünk, Péter kinyitja a szemét. Közli, hogy ő már pedig ezt a ládát magával viszi az oviba. Az oviba nem szabad játékot vinni – mondom én. De ő akkor is visz, mert ő a főnök, nem az óvó. Erősen veszélybe került a felöltözés, úgyhogy nem feszegettem a témát. Indulásra készen sorakoztunk az ajtóban. Péter is menetre készen toporgott a ládájával. Addig már néhányszor nekifutottunk a témának (a kedvenc autóját vigye, annyit vigyen amennyi belefér az ovitáskába), de Péter hajthatatlan volt.

Örültem, hogy a család minden tagja megőrizta a hidegvérét :D. Beballagtunk az oviba, Péter két kézzel szorongatja a ládáját. Óvónéni elkerekedett szemmel nézi a hozományt. Utolsó próbálkozás a részemről: Elhoztuk a Péter autóit, hogy megmutassuk az óvónéninek. Péter bólogatott. Óvónéni vette a lapot, s amíg átöltöztünk, megtekintette a gyűjteményt, külön kiemelve egy-egy érdekes darabot. A szokásos búcsú után  az autósdoboz bekerült  Móriczba. A kecske is jóllakott, s a káposzta is megmaradt.