Az elveszett bejegyzés margójára

Olyan szomorú vagyok. Elveszett az előző bejegyzésem, amiben leírtam, hogy apesz egy bajnok, a szombat hőse, s ilyenek. De kár!
De azóta már kiosztottam újra a nap hőse címet, konkrétan apósomnak, aki mindenféle külső segítség nélkül, tiszta egyedül levezényelte a két gyermekkel a mai napot. S nem is panaszkodott (Mondjuk, előző éjszaka Borcsa anyósomat csinálta ki). Az uram messze földön okul, anyósom dolgozik, én hazalógtam iskolázás céljából.

Így esett, hogy barátokkal lógándoztam a városban, Magdussal ebédeltem. Most egyedül vagyok itthon. Ejsze nem is volt ilyen soha. Senkit nem kell fürdetni, fektetni, cumisüvegeket mosni, csak úgy akármeddig, akármit lehet csinálni. Milyen ez, nem tudom? Kicsit zavarban vagyok.