Péter az oviban kihozza a legjobbat magából. Most már a gyerekekkel is játszik, lassan a tízóraiját sem keni szét az asztalon. Illedelmes és jószívű. Meghallgatja az óvónénik intelmeit, szívesen segít. Egyedül a körjátékokban nem hajlandó részt venni. Első nap Flóra hisztirohamot kapott, mert állítólag a gyerekek, köztük Péter, megszorították a kezét. A hangos tiltakozást Péter mind a mai napig nem heverte ki. Kimarad mindenféle kézfogós játékból. Szóval Péter jóságos az óvodában, szívesen megy, és szívesen marad.
Délutánonként viszont elszabadul a pokol. A jófiúság okozta feszültséget valahol le kell vezetni. Eltűntek azok az idők, amikor arra tanítottuk drága fiunkat, hogyan meneküljön Borcsa agresszivitása elől, ha már megvédeni nem tudja magát. Péter kitanulta a harcművészetet az oviban. Gyakorlottan osztogatja a pofokat, nyakássza Borcsát. Egész délután igazságot osztunk.
Amióta délelőttönként nincs itthon, azóta nemigen hajlandó délután aludni. Örül, hogy Borcsa szundizik, s csak velem lehet. Az esti fektetés is hosszú lett. Nem zavarja, hogy ragadnak le a szemei, éjszakába nyúlóan játszik velünk.
Az óvodázás utolsó mellékhatása a szúrókázás. Ez egy fehér műanyag lyukacsos lapból és színes szegecskékből álló játék, amit Péter első nap fedezett fel az oviban. Azóta már rabja lett. Magdi mama jóvoltából saját tulajdonba is került egy rend. Éjt nappá téve szúrókázunk. Családilag. Evés és alvás helyett is. Ma reggel Péter úgy döntött, nem bírja ki szúrókázás nélkül az oviba menés negyedóráját, ezért hisztirohamot kapott. Elmagyaráztam, hogy a bicikliülésen lehetetlen szúrókázni, majd beígértem neki egy óvodai kettesben eltöltött szúrókázást, melynek tárgya egy darab mozdony elkészítése. A harmadik mozdony, a második virág, s az első labda után hazajöhettem.
Az ovit csak a kutyánk nem sínyli meg, nagy lelkesedéssel zabálja fel a tízórai maradékokat.
Hozzászólások