Borcsa keresztszüleit s két fiúkat vártuk. Vagy egy éve volt egy nagyon sírós, csetepatés találkozásunk. Akkor Péter végigbömbölte a délutánt, idegbajt kapott, ha valaki hozzá merészelt nyúlni a játékaihoz. Kicsit aggódtam, mi lesz, ha összecsapjuk a négy (1, 2, 3, 4 éves) gyermeket.
Játszás lett, baj nem. Felnőttekül ültünk a konyhában, s egy pohár bor mellett megbeszéltük az életünk nagy dolgait. A gyermekek pedig a nappaliban játszottak. Nem kellett igazságot osztani és senki nem sérült meg. Egyre jobb ez a gyermekes dolog 🙂
Hozzászólások