Borcsa

Megtudtuk, hogy Borcsánk lesz. Örülünk neki. Nem túl nagy leány, viszont elég kicsi. Most dolgozunk a felhizlalásán, reméljük, nagyobb sikerrel járunk, mint Péternél 😀
Furdall a lelkiismeret. Sokkal kevesebbet foglalkozom Borcsával, mint annak idején Péterrel. Jó, ha esténként váltunk pár szót, napközben egy-két simogatás, s rohanok tovább. Azt hiszem, ez a nem elsőszülöttek sorsa.

Egyébként ugyanolyan Borcsával a pocakban, mint Péterrel. Felejtek, időnként hisztis vagyok, de már nem csodálkozunk rajta. 🙂 Most is elsuppantam, de nem a sinek között fényes nappal, hanem a hálószobában sötét éjszaka. Épp Péterhez mentem volna, de a lábaim nem engedelmeskedtek. Az uram csörömpölésre ébredt. Maradt egy kék folt a térdemen, a könyök horzsolásom már begyógyult 🙂