Aki csütörtökön az 367-es interrégió vonat 481-es vagonjában ült, biztos nem unatkozott. Lehet, hogy dühös volt, mert nem tudta nyugodtan végignézni a filmjét, időnként belerágcsáltak az ennivalójába, nem tudott kedvére szundizni, mert azt kellett hallgassa, hogy apa munka, anya munka, Péter ovi és Gábor tata kettő bárány, egy keske illetve öt bambi, kucu rossz. De lehet, hogy mosolygott nagyokat, s csodálkozva hallgatta Borcsa öt és fél órán át tartó mondókáját.
Merthogy Borcsa is utazott Magdi mamával. S a mi szeppenős leánykánk egyszerre cserfes szájú kislány lett. Minden utassal megosztotta a családi életünket. Külön kihangsúlyozta, hogy Piri mama rácsapott a kezére, az előzményekről (úgymint a virágföld kilapátolása és szőnyegbe dörzsölése) nem szólt a fáma. Az utolsó ötven kilométeren azt is megmutatta anya este, hogy tornászik 😀 De volt tánc, barátkozás, chips kóstolás illetve laptopokba kukucskálás, rohangászás, alma zsákmányolás.
Elkezdődött a csíki telelés.
Hozzászólások