Borcsa szép fehér arcpakolást tett magának, cinkoxidos popsikenőcsből. A dolgos kezei könyökig virítottak a matériától. Én közben mosogattam, gyanús volt a csend, de végre egyszer rendet akartam a konyhában. Külön móka volt a vastag zsíros kenőcsöt levakargatni a leánykáról.
Mire Péter abbahagyta a szobanövények földjének turkálását, rákezdett Borcsa. Valószínű, ha Péter hazajön, eszébe jut, hogy milyen kellemes a földben turkálni. Majd együtt kertészkednek.
Borcsa az éjszakáit továbbra is átmúlatja. Velem. Merthogy apa nem jó. Na jó, tíz esetből egyszer apa is jó. De anya az igazi. Óránként kel, megnézni megvagyok-e. Ne legyek durva, van, mikor másfél óránként. Zombi vagyok.
Hozzászólások