Péter folytatja a nyaralást, Borcsival hazajöttünk. Olyan könnyű, laza, már majdnem szabad az élet egy gyermekkel, hogy csak. Borcsi jó sokat mondikál, vigyorog, forgolódik a földön, elnézi apát a kertben, ahogy kerítést épít, anyát, ahogy gyomlálja a veteményest, szó nélkül ül a hordozókendőben, miközben besétálunk a faluba. Na jó, van, mikor nincs kedve mondikálni, vigyorogni, bámészkodni. Ilyenkor hordoztatja a nagy fenekét. S mi hordozzuk. 🙂
Hozzászólások