Jönnek a hírek Borcsáról. A leány él és virul a csíki télben, s közben jó sokat beszél. Pontosabban egész nap beszél. S ha valaki meg merne mukkanni, azonnal közli, hogy: Neeee mama/tata/Unyor!
Ha vizet szeretne, s óhaj azonnal nem teljesítődik, köhög, fulldokol: víz, mama, víz!

Történt, hogy egy sötét este a kutyánk óljában találtuk a szomszéd macskáját, nyávogott szegény rendesen, másnapra meg is döglött. Volt nagy lelkiismeretfurdalás, s minden, mert a macska a szomszéd leányok jószága volt, s a maguk módján nagy becsben tartották. A történet eljutott a Borcsa fülébe is, azóta egész nap ezt meséli: Maska, rossz kucu. Hanna sír, Anita sír, Edit sír, István nem sír. (Készülhetnek lelkileg a szerencsés vonatozók) 😀

S van, mikor Borcsának nagyon hiányzik Péter. Ekkor húzza a saját haját, s kiabálja, hogy Péter, Péter! 😀

Várjuk haza nagyon. Még csak hármat alszunk nélküle.