Az úgy történt, hogy Művész barátunk feleségül vette Andit. Nagyon készültünk az esküvőre. Talán még jobban, mint az ifjú pár. Végre gyerek nélkül bulizunk a barátokkal, szép ruhában, frizurával, s miegymás. Az egyszerűség kedvéért a templomi esküvőt kihagytuk. Miki tata otthon maradt Péterrel, mi pedig Piri mama és Borcsa kíséretében elindultunk a városba. Mire a fodrászhoz értem, Borcsa alapos kenyérpakolást rakott a nyakamra. Amíg szépültem, a család többi tagja a fodrásznő kölcsöngyerekére vigyázott.
A tervek szerint Piri mama Borcsával babakocsizik vagy 3 órát a parkban, én szükség esetén szoptatok, aztán alvás egy közelben lakó barátunknál, ahol telefonhívásra lesz jelenésem a Borcsa igényei szerint. Ehhez képest zuhogott az eső, a parkozást áttettük a vendéglő teraszára, ahol Borcsi ügyet sem vetett rám. Ám ahogy lefektettük, egyből megnőtt az anyaigénye. Az elején igencsak sűrűn követelőzött. Nem használt semmi, sem a babakocsi, sem Piri mama kitartása. Így hát szaladtunk szoptatni szaporán. Éjfél után aztán jó mélyen elaludt, akkorra mi fáradtunk le, de hajnali 3-ig nem hagytuk magunkat. Otthon még aludtunk 3 órát megtűzdelve három etetéssel, aztán korai ébresztéssel kezdődött a vasárnap. 8 plusz 4 vendég érkezett. Az éjszakához képest jól álltuk a sarat. Biztos azért, mert felszabadultak a rég nem látott bulizós boldogsághormonjaink. 🙂
Hozzászólások