Készpénznek vettem, hogy itt a tavasz. A hó már elolvadt. Igaz, a faluban még nem, de a dombunkon igen. Kinyílt a hóvirágunk. Csiripelnek a madarak. Felszáradt a sár, ezerrel süt a nap. Épp itt az ideje, hogy a gyermekekkel bebuszozzak a városba, s egy szép délutánt töltsünk apával négyesben.
Az előkészületeket már reggel megkezdtük, a gyermekek korábban keltek, délelőtt pedig jól lefárasztottam őket, hogy hamarabb kezdődjön a déli alvás. Minden a tervek szerint haladt, Borcsa kettőt is aludt, pedig erre nem számítottam. Kicsit izgultam, hogy a buszmegálló fele menet Péter ne gondolja meg magát, ne döntsön úgy, hogy inkább hazamegy. Ez sem következett be. Sőt még a szomszéd is lekísért.
Minden rendben lett volna, ha sütött volna a nap, ha nem fújt volna a szél, ha nem szállingózott volna a hó és a busz nem késett volna vagy húsz percet. Szétfagytunk. Már indultunk volna hazafele, amikor felbukkant a kanyarban a buszunk. A gyermekek példásan utaztak. Apa várt. Magdus örült nekünk.
Megismételjük, ha eljön a tavasz.
Hozzászólások