Hétvégés

Szerző: | feb 22, 2016

A múlt hetünk nem volt unalmas. Annyi minden történt, mint máskor egy év alatt. Azóta is roskadozunk.
Végre hétvége lett, felszusszantunk. Szombat reggelre Borcsa barátságos csalánkiütései hólyagokká alakultak. Bárányhimlő, kézlábhimlő szakirodalma átfutva. Kizárva. Maradt a kezelés, s a további gyanakvás ételallergiára. A leány kitartóan ordított valahányszor a gyógykenőccsel a közelébe merészkedtem. Éjszaka szabadon vakarózott. Másnap reggelre is ámulatba ejtett a látvány.

Vasárnap apa is itthon volt, ki is citálta a népet kirándulni. Kicsit esett, kicsit fújt, de csak a tisztáson. Kapaszkodtunk felfelé a meredek erdőn, Péter egy másfél méteres botot cipelt magával, ami minden bozótba beakadt, s lassította a haladást. Nem siettünk, kivártuk, amíg megvívja a harcát az ágakkal. Fák alatt piknikeztünk. Megtanulmányoztunk két madárfészket. Öt őzet számoltunk. Számba vettük az elszáradt gombákat. Szent László pénzét gyűjtöttünk. Jó volt elfáradni.

Vakáció

Szerző: | feb 15, 2016

Borcsa
– Ó, mama, olyan jó itt nálatok, s úgy örülök, hogy megkóstoltattad velem a barackkompótot, annyira finom (szerk mejg.: öt év próbálkozás után sikerült).

A leány tekereg mamával, vásárolni megy, talicskáztatja magát tatával, biciklizik az udvaron, egész nap beszél, lelkesedik, veszekedik, ontja magából a bölcsességeket.

Péter

A fiú szorgalmasan látogatja Hunorékat, versenyt kacag Gábor tatával, eteti a tyúkokat, autózik, römizik naphosszat, képeslapokat rendez, boltba jár  és csörögét zabál.

Vakációs

Szerző: | feb 8, 2016

Dióhéjban:
A vakációra elosztottuk a gyerekeket a nagyszülők között. Borcsát elszállítottuk Zilahra. Megünnepeltük a mama szülinapját a gyerekek kívánságára egy bagolytortával, hazafele felvettük Mamikát az állomásról, aki másnap Péterrel elvonatozott Csíkba.

Dinyehéjban:

Péntek este érkezünk Zilahra, Péter rögtön indulna Csíkba. Most. Szülinapot, tortát emlegetünk. Elül a vihar. Másnap délben az utolsó morzsákat csipegetjük a tortából, mikor ismét indulni akar. Máris. Megvolt a szülinap, mehetünk. Figyelemelterelésként látogatóba megyünk. Vasárnap derűsen ébredünk, Péter ismét rögtönazonnal indulna Csíkba. Templomozással ütjük el az időt. Végre délben Kolozsvár felé vesszük az irányt. Hosszú kilométereken át megy a meccs, hogy az állomáson a fiú nem ül fel egyetlen Csíkba menő vonatra sem, még egyet alszik az ágyában. Hétfő reggel indulásrakészen kipattan az ágyból. Még mindig kell várni. Délig.

 

Eredetmonda

Szerző: | feb 8, 2016

Borcsa:
– Péter, tudod mi félig Dáczok vagyunk s félig székelyek.

Nyúlebéd

Szerző: | feb 8, 2016

Borcsa heteken át áradozik a nyuszihúsról. Merthogy az a kedvence (soha nem kóstolta). Sóhajtozik az ebéd felett: Ó bárcsak nyuszihúst ehetnénk.
Tegnapelőtt teljesült a kívánsága. Nem hajlandó megkóstolni sem. Mikor emlékeztetjük a hetek óta tartó nyuszibeszédre, így szól:

– Az rég volt, azóta megváltozott az ízlésem.

😀

Szakmás

Szerző: | feb 2, 2016

Borcsa: – Apa, te értesz a számokhoz, mert kozmetikus vagy.
Apa: – Igen, közgazdász.