Szerző: Pelusss | dec 29, 2015
24-én estefelé Péter felöltötte a pásztor szerkót, Miki tata báránybőrsapkája az orráig csúszott, a bottal kitűnően lehetett terrorizálni angyalborcsát, Borcsa pedig a hófehér ruhában csodálta magát. Alig lehetett elcsalogatni a tükör elől. A templomba korán érkeztünk, így is röpke félóra maradt Piri mamáéknak angyalkodni.
Flóra vezényletével a misét példásan végigülték, az énekeskönyvet továbbra is fejjel lefele tartották. Mise után a gyereksereg kiállt az oltár elé, s ki-ki rázendített. Péter az elsők között túlesett a versmondáson, rögtön fel is szabadult, táncra perdül a botjával, széles csípőmozdulatokkal ropta.
Mise után a plébánián örültünk a Kisjézus születésének. Piri mamáék hazasiettek folytatni, amit abbahagytak. A nagy ködben nem találták elsőre az utcánkat, végül némi kitérő után előttünk hazaértek.
A fa a nappaliban pompázott. A gyerekek is alá tették Jézuskának szánt ajándékukat. Adventben szalmaszálat gyűjtöttek, minden jócselekedet egy szalmaszál. Karácsony van.
Szerző: Pelusss | dec 14, 2015
Megy a decemberi hűlésszezon némi kötőhártyagyulladással fűszerezve. Éjszaka többször benézünk hozzájuk. Betakarunk, pisiltetünk, vizet adunk, hallgatjuk a köhögést. Hajnal felé Borcsa hív. Félálomban, kissé morcosan botorkázok be a gyerekszobába.
– Anya, csak azt akarom mondani, hogy minden rendben, jól vagyok. Jó éjt mindenkinek, akit ismerek!
Átfordul a másik oldalára, s alszik tovább.
Szerző: Pelusss | dec 14, 2015
Borcsával indultunk templomba, mire beletuszkoltuk magunkat a bundakabátba, kiderült, Péter is velünk jön. Éppen pizsamában, komótosan reggelizett. Végül nem késtünk el, az utolsó pillanatban beestünk az ajtón. Az első sor foglalt volt, ezért a másodikba ültünk Flóráék mellé. A gyerekek nem láttak, ezért hárman előmentek az első előtti sorba. Flóra (már elsős) gardírozta a népet. Tartotta az énekeskönyvet (igaz, fejjel lefele), imára szólította padtársait. Némi zavart okozott a térdeplés: a mögöttük levő sor fele református volt, nem térdeltek le. A gyerekek hosszasan tanácskoztak, forgolódtak, hogy akkor most mi van. Áldozáskor szépen beálltak a sorba áldást kérni.
Nem volt nyüszkötölés, mocorgás, táskapakolás, zörgés, szomjazás, éhezés, türelmetlen toporgás. Rendszert csinálunk a külön ülésből.
Szerző: Pelusss | dec 14, 2015
A gyerekek sportot űztek abból, hogy a nappaliban is lehet aludni. Ezért minden este ment a meccs, hogy ki nem alszik a szobájában, ki alszik egyesegyedül a nappaliban. Megelégeltük az esti cirkuszokat, s kuckót ígértünk a gyerekszobába. Hamar gyorsan elő is vettük az összes lepedőnket, s az emeletes ágy alsó szintjén seperc alatt meglett a kuckó.
Első éjszaka Borcsa is beérte az emeleten holmi szekrényről csüngő lepedőkkel. Második este már követelte, hogy a kuckójának legyen teteje. Számtalan esti kesergés után vasárnap reggel jött el az ideje a kuckókészítésnek. Míg mi a templomban voltunk, apa vastag ágakat gyűjtött az erdőben, s délre kész is lett a baldachinos ágy, a leány kuckója, telistele aggatva színes rongyokkal.
Szerző: Pelusss | dec 10, 2015
Tegnap este családilag a városban volt jelenésünk, a gyerekek megcsodálhatták a karácsonyi díszkivilágítást. Már a szomszéd falu diszkrét fényfűzérei láttán elkezdődött a csodálkozás:
– Váóóóóóóóó!
– Azta, de csodálatos, de gyönyörű, de vagány, de szupi…!
Borcsa a szészfenesi körforgalomban közölte:
-Anya, én itt most elájulok, olyan gyönyörű!
A városban fokozódott a hangulat. A Főtéren elakadt a szavuk, a Deák Ferenc utcán inkább nem mentünk végig, nehogy valami bajuk essen a nagy gyönyörűségtől. 😀
A falusiak bejöttek a városba.
Szerző: Pelusss | dec 7, 2015
Mikulás este után reggeli kávézás közben:
Borcsa: – Jaj milyen gyönyörű házipapucsot hozott nekünk a Mikulás!
Miki tata: – Látod, mi választottuk Mamával.
Anya integet Borcsa háta mögött: – Igen, Mamáék írták a Mikulásnak, hogy milyent hozzon.
Miki tata: Igen-igen, mi írtuk, hogy ilyen rózsaszín legyen a tied, a Péteré meg fiús.
Vigyorgás a bajszok alatt.
Borcsa: – Tudjátok mit kértem az Angyaltól? Egy lányos legót.
Mamika: – Hát most a Mikulás nem tudott hozni, de hozott helyette kirakóst.
Borcsa: – De Mamika, azt a szülinapomra kaptam!
Röhögés a bajszok alatt, s a témát gyorsan lezártuk.
Hozzászólások