Szerző: Pelusss | dec 7, 2015
Megjött a Mikulás. Túl sokszor. Túl sokat hozott főleg csoki önmagából. Ezért a kölykök csak édességen éltek, a csoki Mikulást nyalókával nyomtatták el, s így tovább. Fel is pörögtek rendesen. Alig bírtuk.
A Mikulások tömege Zilahon lepett el. Miki tata névnapjára érkezett vendégsereg hozta el a gyerekeknek küldött pakkokat. Borcsa előrehozott szülinapja sem maradt el.
Vasárnap érkeztünk haza, előre siettem, gyorsan kiszedtem az előszobában a csizmákból a Mikulás édességet.A sapkás kosárba rejtettem, hogy önfeledten örülni tudjon mindenki a zoknijának.
Szerző: Pelusss | nov 24, 2015
Akkurátosan szedegetem ki a fehér hajszálaimat a fürdőszobában a tükör előtt, Péter mellettem trónol:
– Ó anya, te soha nem fogsz megöregedni, csak apa.
🙂
Borcsa: – Anya, képzeld el, Ede megmondta nekem, mikor jön a Mikulás!
Anya: – Na, és mikor jön?
Borcsa: – Hát ezután!
Szerző: Pelusss | nov 17, 2015
Derűsen ébredtünk. Hajnali fél 4-kor. Péter hátdörzsölést kért. Később átsétált hozzánk, s közölte, hogy azonnal ébredjünk fel. Reggel kiderült, fáj a foga. Egy picit. Az a csúnya lyukas. Rögtönzött kiselőadás fogmosásról, cukorkázásról megtartva, többször is. Hatás semmi. Ugyanúgy fájt.
Reggel indulás előtt Borcsa egy gyanúsat rottyintott a wécébe. Elaltattuk az ébredező aggodalmunkat, s a jókedvűen dalolászó leányt oviba vittük.
Péterrel allergiatesztre indultunk. Előtte nálam dolgozott mesenézés formájában. A foga egyre jobban fájt, a teszt miatt nem akartam fájdalomcsillapítót adni. Hívtam családorvost, fogorvost. Természetesen nem válaszolt senki, így az első patikában telenyomtam a gyermeket gyógyító szörppel. Közben amint mendegéltünk az első patika felé, Péter szólt, hogy hátul a lábszárán vizes a nadrágja. Mondtam, ne handabandázzon, hogy lenne vizes. Tényleg az volt, eléggé, csordogált kifele a víz a nadrágból. Bepisiltél, fiam! Nem pisiltem be. Lényeg a lényeg, nem szorítottam rá a kupakot a hátizsákjában levő vizesüvegre, s egy fél liter vizet szépen átszűrtünk a hátizsákon és a nadrágon.
A kórházhoz villamossal mentünk, ez némiképp említett az éppen felmerülő apahiányon. Az allergiateszt pikkpakk megvolt, előtte viszont várakoztunk eleget. De akkor sem unatkoztunk, mert az óvónéni felhívott és közölte: Borcsa hányik. Ettől kezdve inkább Borcsáért aggódtam, mint a Péter szurkálásáért. Amúgy bátor volt, és nem allergiás semmire, és nem is tűnik asztmásnak, ahogy eddig gondoltuk. Közben megjött apa, felkapta a fiút, s vágtattak az oviba Borcsáért. Piri mama ekkor kezdett el csomagolni. Válogatott közlekedési eszközökkel gyűrte le a 120 km-t, 2 és fél óra múlva már a tett helyszínén vette számba a betegeket.
Mint kiderült, a nagy róka után Borcsa vígan bekanalazta az ovis ebédet, s már csak 4 gyerek egészéges. Lássuk, a fiú meddig húzza.
Szerző: Pelusss | nov 16, 2015
Piri mama rabszolgából elő lett léptetve. Borcsa következetesen Parancsnoknak nevezi:
– Igenis, Parancsnok!
– Megértettem, Parancsnok!
– Parancsnok, kérem a ceruzámat!
S úgy tovább.
Szerző: Pelusss | nov 16, 2015
Örültünk a hétvégének. Nem utaztunk sehova és mindenki egészségesnek tűnt.
Borcsa szombat reggel fél 7-kor vidáman ébredt. Mi kevésbé lelkesedtünk, viszont az aranygaluska 8-kor már sült.
Délben a város felé vettük az irányt. Meglátogattunk néhány kedves barátot. A szombati nap fénypontja éjfél előtt következett be: Borcsa az emeletes ágy tetején hányt egy nagyot. Öklendezve takarítottunk. Péter hajnali négykor pisilt be. Ismét ágyneműcsere.
Vasárnap lestük a leányt, semmi baja nem volt. Délelőtt templomba mentünk, Péter két negrocukorkát fogyasztott el a mise alatt, utána hasfájás. Borcsa példásan viselkedett az apjával az istentiszteleten. Ebéd előtt cirkusz. Mert senki nem éhes valamint nem szereti a közkívánatra megfőzött ebédet. Apa kitátotta a száját, a gyereksereg ordítással válaszolt. Jó ebédhez szólt a nóta.
Felbátorkodva Borcsa tünetmentességén, délután vendégségbe indultunk. Játszós, nyugodt délután volt. A palotaforradalom második felvonása az esti fürdés kapcsán következett be. De már rutinosan vettük az akadályokat, rezzenéstelen arccal tuszkoltuk be a kölyköket a kádba, majd cibáltuk ki. Hajszárítás minimális ordítással megtörtént.
Jóéjtpuszi után Péter köhögött egy kört.
Éjszaka Borcsa felkiáltott: Anya, kell hányjak! Az urammal egyszerre pattantunk. Mire beértünk, helyesbített: Fáj a torkom!
Kilátások: Hányós vírus, torokfájás, Péterköhögés. Elkezdődött a hét.
Szerző: Pelusss | nov 11, 2015
Egy napsütéses őszi délelőtt Borcsa odakötözte magát a kerítéshez a kabátja derékmadzagjával. Mikor már elég szorosan ráfeszült a cucc a derekára, el kezdett kiabálni:
– Segítség, nem kapok levegőt!
Piri mama egy-kettőre kiszabadította, s megtartotta a leckét.
– Péter volt – hazudta a leány szemlesütve.
Gyorsan elő a fiút. Váltig állította, hogy arra sem járt. Piri mama rájuk szól, azonnal vallják be, ki kötözte oda Borcsát a kerítéshez. Erre a leány:
– Na jó, én voltam. De gondoltam, azt mondom, Péter volt. Az úgy jobb.
Hozzászólások