Szerző: Pelusss | nov 5, 2015
Péterrel vezetünk, a szomszéd faluba megyünk apa után. Csupa izgalom. Beparkolnak elénk, míg a fiút kihozom az oviból (pedig de jól kinéztem azt a helyet, hogy előttünk se, utánnunk se legyen senki.) Végül sikerül kiállni, s csak egyszer fullasztottam :D. A harangozót sem ütöttük el s csak egy nem túl mély gödörbe döccentünk bele, ami elég jó arány az útszéli gödrök számát tekintve. Arról nem is beszélek, hogy az útról sem mentünk le, pedig az uram folyton ezzel gyanúsít.
Szóval mendegélünk, sikeresen kielőzünk egy úthengert, Péter bíztat, drukkol (Most menj, anya! Hajrá anya! Ügyes vagy, anya!). Előttem egy biciklis lengedezik a ködben lámpa nélkül.
– Péter, elütöttük a biciklist? – kérdezem.
– Milyen biciklist? – kérdezi.
10 perccel korábban érkezünk, egyszerre éhezünk és szomjazunk. Elő a tízórais dobozt. Még szerencse, hogy Péternek az oviban nem ízlett. Ropogtatjuk a paprikát, majszoljuk a virslit, kenyeret, s jól belakunk, mire apa megjön. Boldogság van.
Szerző: Pelusss | nov 3, 2015
Péter panaszkodik az apjának, hogy unatkozik Borcsa nélkül. Az apja vigasztalja, hogy például Kuli bácsi is egyedül van, s nem unatkozik. Erre a fiú:
– Jaj, szegény Kuli bácsi, leszek a fia, hogy ne legyen egyedül, s nektek lesz egy másik kisbabátok majd Péter helyett.
Apa: – De Péter, ha te Kuli bácsi fia leszel, nekünk nagyon fogsz hiányozni, üres lesz az életünk nélküled.
Péter elmosolyodik, az apjához bújik, s azt mondja:
– Akkor maradok, Kuli bácsinak keressünk barátot.
Szerző: Pelusss | nov 3, 2015
A hétvégén Borcsát Zilahon hagytuk. Azóta mosolyszünet nélkül igazgatja a király(lány)ságot. Ha kell, ha nem, verset mond, elkápráztat, zsebeli be az ámulatokat és a bámulatokat. A fenti okok miatt minden nap kérleli Piri mamát, hogy menjenek vendégségbe. Köszön mindenkinek, nagyot is néznek az emberek a Kraszna utcán, amikor Mamával hazaballagnak a piacról.
Ezalatt Péternek az allergiáját vizsgáltatjuk. A bátor nagyfiúból bátortalan nyuszi lett. Végül meglett a vérvétel is. Délután néhány apa-fiú programra kerítettünk sort, úgymint hajvágatás (egyszerre mind a kettőnek) és úszás. Az oviban a leány nélkül boldogul. Kitűnően. Mindenkinek jót tesz egy kis szabadság.
Szerző: Pelusss | nov 2, 2015
Apa: Gyerekek, nézzétek, itt nyugszik a nagymamám, úgy hívták Péter Katalin.
A gyerekek kórusban: Fiú volt? (merthogy Péter)
Szerző: Pelusss | okt 26, 2015
– Anya, mindegy, hogy mit eszünk, csak citromfagyi legyen.
– Péter, te leszel a főnök, s én mondom, hogy mit csináljunk!
Szerző: Pelusss | okt 21, 2015
Munka, óvoda után beesve a házba hirtelen azt sem tudtam, hogy takarításba kezdjek, vagy a holnapi vendégváró vacsorára készüljek. Végül csatlakoztam családtagjaimhoz, akik hirtelen ötlettől vezérelve uszodába mentek. Seperc alatt összepakoltunk (otthon is maradt néhány papucs, törölköző).
Péter kitűnően úszott, közben pihent, erőt gyűjtött, s repesztette tovább. Borcsa kedvesen lebegett a víz tetején, semennyit sem úszott, sellőlányt játszott. Hamar eltelt az egy óra. A hajszárítás, az öltözés kész kaland a párás öltözőben. Végre mindenkin ruha van, Borcsa ekkor önti le csuromvizesre a blúzát. Sebaj, felveszi az enyémet, pont térdig ér, kissé macerás begyömöszölni a nadrágba, de nem ismerünk lehetetlent.
Este ráérős vacsora alatt vizi élményeinket tárgyaljuk. Szó nélkül dől az ágyba az aprónép, a mesét félálomban hallgatják, álmodják.
Hozzászólások