Rabszolgasors

Piri mama napokon át szorgalmasan szedte a földről a papírdarabokat, amiket leginkább Péter termelt a lila ollójával. Hol füvet készített, hol havat. Hol segített összeszedni, hol nem. Egyik nap mama ismét nekiállt fűteleníteni a gyerekszobát, Péter és Borcsa semmiképp nem akart segíteni. Mama méltatlankodott:
– Mit képzeltek, mi vagyok én, hogy egész nap takarítok utánatok?!

Borcsa: – Rabszolga vagy mama.

Mama: – Hogy hogy rabszolga?! Mióta vagyok én nektek rabszolga?!

Borcsa: – Amióta megszülettél. Tudod, rabszolgának születni kell.

Hajaj

1. Piri mama egy hajtincset fedez fel a wécében. Besiet a gyerekszobába kérdőre vonni a gyanusítottakat. Hát ott is egy hajtincs. Borcsa megigazította a frizuráját.
2. Péter nagy harcok árán megszerzi Borcsa fodrászfelszerelését. Fésülgeti, szárítgatja a hajamat (közben Borcsa a szomszéd szobában ordít: “Jaj a kicsi hajszárítóm, jaj a fésűcském, tönkreteszi Péter, bruhaha!”). Egyszer érzem, hogy a megszokottnál jobban fáj a szépülés. A körkefe szépen beletekeredett a tincseim közé. Apa sem tudott segíteni, csak az olló.

Köhögős

Az éj leple alatt Pétert meglátogatja a dörömbölős köhögés. Első éjszaka diszkréten csak fél órát maradt, azóta éjféltől hajnalig nálunk van minden éjszaka. Tehetetlenül ülünk, állunk, kezet tördelünk a fiú ágya mellett. Áttesszük másik ágyba, másik párnára, kicsit aeroszoloztatjuk, mézet etetünk, teát itatunk, felültetjük, lefektetjük, kitakarjuk, betakarjuk. Ő meg csak köhög tovább rendületlenül.
Nappal semmi, egy mukkot sem köhög. Ezen felbátorodva, minden este reménykedünk, hogy hátha elmúlt, úgy ahogy jött.  Közben poratkát irtunk, penész után kutatunk, mert erre a kettőre allergiás. Még 12-t kell aludni, amíg fogadni tud a szakorvos.

Kalandos hétvége

Ha szenzációhajhász lennék, így foglalnám össze a hétvégénket: Borcsát arcon harapta egy kutya, Pétert pedig elveszítettük.
Pénteken Borcsa fuldokolva köhögött, szombatra jobban lett, ezért gyorsan elmentünk az előre betervezett vendégségbe, ahol a leány boldogan vihácolt négy darab aprócska kutyával. Nyakászta őket nagy vidáman, míg az egyik kutya önvédelemből el nem kapta a Borcsa álkapcsát. Kicsit megszorította, egészen apró nyoma maradt. Ijedelem annál nagyobb.

Vasárnap Péter zendített rá a köhögésre. Piri mama 100 km-rel odébb elkezdett csomagolni. Borcsa egész jól kiheverte a betegségek, s a szombati kutya-ügyet, ezért bátran követelőzött. Szó ami szó, eltűnt (kidobtam, pszt!) az egyetlen rongyos és hiányos kirakósa. Ki is ürítettük  a malacperselyt, s elmentünk puzzle-t vásárolni. Egyet a lánynak, egyet a fiúnak. Vasárnap lévén a nemszeretem üzletbe mentünk. Péter, sutty, egy másodperc alatt eltűnt az apja mellől. Hamar felfokozott idegállapotba kerültünk, a soppingoló tömegben lehetetlen vállalkozásnak tűnt megtalálni a gyermeket. A pánikot a fiú oldotta. Nagy vigyorogva elősétált az egyik üzletből.

 

Háromlábú asztal

Második napja hármasban gyúrjuk a hétköznapokat. Apa elutazott.
A hiánya értette meg, hogy mennyire nehéz egyedül boldogulni a gyerek-munka-háztartás háromszögben. A helyzetet súlyosbítja egy vendégvárás, s a hozzá tartozó alapos takarítás, főzés.

Tegnap este vacsora után felseprem a konyhát. Reménykedem, szép tiszta marad, míg másnap megérkeznek a vendégek. Fél óra múlva Borcsa kiflit morzsál, pontosabban falatozik. Nagyon. Megkérem, takarítsa össze maga után a kupit. Ő inkább kiflistől átvonul a szintén felporszívózott gyerekszobába. Végül kiegyezünk. Durcásan sepri a morzsáit a konyhában, közben szónokol:

– Mostoha vagy anya! Azt hiszed, Hamupipőke vagyok?

Este 9-re a fürdő is egyenesbe került. Ekkor Péter hirtelen ötlettől vezérelve a bilibe pisilt. Az edény tartalmát egy laza kézmozdulattal beloccsintotta a vécébe. Kb. fele került oda, ahova szánta, a többi egy négyzetméteres területen szétszóródott. Hurrá.

Az éjszaka félálomban konstatáltuk a családfő érkezését. Mától minden könnyebb.

Hétvégi termés Borcsától

– Anya, azonnal adj egy pofot Péternek!
—-

– Péter, te fanszia (értsd francia) vagy, vagy református?

—–

– Megyek a fürdőbe, aktivál a fenekem.