Szerző: Pelusss | Sze 18, 2015
A sóbányázás hetedik napjára hagytuk a kalandparkot. Minden eshetőségre számítva apára vártunk. Testi adottságaimat figyelembe véve nem tartottam magam alkalmasnak arra, hogy két gyereknek segítsek a levegőben, mikor magam sem igen boldogulnék dróton csüngve. Végül egy gyerek maradt, Borcsa nem éri el a 110 cm-t.
Péter napokkal előtte készült a nagy kalandra, sokat beszélgettünk róla, nézegette a pályán haladó gyerekeket. A nagy nap, mikor a fején volt a sisak, testén a pántok, Borcsa így bátorította: Péter, ne feledd, az a lényeg, hogy nem szabad feladni. Péter ezt egy darabig tényleg nem felejtette el. Ügyesen kapaszkodott, lógó nyelvvel koncentrált a neccesebb pillanatokban, s örömmel érkezett egy-egy pálya végére. Mire a sziklafalhoz értek, feledésbe merült Borcsa jótanácsa, így félúton abbahagyta a nagy kalandot. De mi így is nagyon büszkék vagyunk rá, hogy tudott egyensúlyozni, kapaszkodni, lépkedni. Ritka ügyes mutatvány volt Péter viszonylatban.
Szerző: Pelusss | Sze 17, 2015
Ülünk a konyhában, azt játszunk, hogy étteremben vagyunk. A szakács anya, a pincér apa és anya, a vendégek és a vendéglátók és közös asztalnál ülünk. Beszélgetünk, mintha nem ismernénk egymást.
Anya: – A kedves vendégek melyik húst szeretik a legjobban?
Borcsa: – A nyuszi húst, olyan finom (soha nem evett – szerk. megj.).
Péter: – A farkas húst. Egyszer apukám lőtt egy farkast.
Apa: – Az apukád vadász?
Péter: – Nem, de nagyon erős (Apa kihúzza magát). A farkas tea is finom (vihogás).
Anya: – Az hogy készül?
Péter: – Be kell áztatni a farkas lábait. Fújj.
Jókedvűen falatozunk (próbálok nem gondolni a farkas tea ízére), diskurálgatunk egy másik világról, ahol Borcsa tömbházban lakik, bankban dolgozik, intézi az aktiválokat, Péternek fekete kutyája van, az anya főzte ebédért pedig törzsvendégek állnak sorba.
Szerző: Pelusss | Sze 16, 2015
Mostanában a napi témáink közé tartoznak az Ószövetség történetei. Két napja a reggeli rituálé része lett, hogy lustizás közben apa mesél (előző este dokumentálódik 😀 ). Borcsa egyfeszt állandóan megkérdezi: jó, jó, de mi mikor születtünk? Így esett, hogy ma reggel Noé bárkája időrendi sorrendben a megismerkedésünk történetével folytatódott, s az esküvőnk alapos ecsetelésével végződött.
Szerző: Pelusss | Sze 15, 2015
Az idei Első nap az óvódában fedőnevű akciót én bonyolítottam. E célból szabadnapot vettem ki, kötöttem három csokrot, alkalomhoz illő ruhákat vasaltam, s végül mégsem késtünk el.
Nagy egyetértésben végigballagtunk a falun. Nagy volt az örömködés az ovi udvarán. Az ünnepség alatt újra és újra rácsodálkoztam, hogy a gyermekeim tudnak egyhelyben állni. Jó sokáig. Borcsa nem kommentál, hanem csak úgy csendben van.
Az ünnep után az ovit takarítottunk, de előtte Péterrel beszúrtunk egy fogászati látogatást. S ha az otthoni takarításra, pakolásra és főzésre gondolok, elmondhatjuk, hogy ez egy alaposan kihasznált első nap volt.
Szerző: Pelusss | Sze 15, 2015
Volt egy hét intenzív parajdi sóbányázás. A reméltnél nagyobb lelkesedéssel helytállt mindenki. Magdi mama volt velünk a hét elején, a hét vége felé pedig Apa.
A földalatt eltöltött időt különböző tevékenységekkel ütöttük el: tornásztunk, fogócskáztunk, társasoztunk, rajzoltunk, lufiztunk, de ilyen kedves párbeszédek is elhangzottak:
Borcsa: – Péter, nem csókolhatsz meg.
Péter: – Nem is akarlak.
Borcsa: – De, meg akarsz!
Péter: – Nem, én megyek a lóval.
Borcsa: – De soha-soha nem csókolhatsz meg, utálom a nyálas csókokat!
Szóval így telt az idő, délután lepkéket csodáltunk, pancsoltunk, sétáltunk, játszótereztünk, s lebonyolítottuk a napi hisztiket. Ezt amúgy délelőtt is. A bánya különböző szórakozási lehetőségei, különösképpen a játszóház kitűnő okot biztosítottak erre. Lassan megtanulták: húsz perc nem elég, de menni kell. Ha az ígéret nincs betartva, másnap kimarad a játszóház. Az éjszakák sem voltak mindig zökkenőmentesek. Csak a szomszédainkat sajnáltam, túl vékony volt a közfal. Mondjuk, ők is megajándékoztak némi horkolással.
A sok nyári nagyszülős vakáció után jó volt együtt.
Ui: utolsó éjszaka Borcsa az apja markába hányt, aztán a poharát töltötte meg kétszer. A boldog bányázás melléhatása.
Szerző: Pelusss | Sze 4, 2015
A két gyermek szorgosan behordta a homokot és a vizet a garázsba, ahol Gábor tata féltve őrzött munkái vannak. Főzöcskéztek nagy vidáman, javában keverték a sarat, amikor Mamika kérdőre vonta a népet. Borcsa, a sajtószóvivő válaszolt.
Mamika: Gyerekek, ezt nem szabad, játszatok a sárral az udvaron, nem itt bent! Hát otthon csináltok ilyent?!
Borcsa: Nem, otthon nincs garázsunk.
Mamika: S Miki tata megengedte nektek, hogy Zilahon bevigyétek a sarat a garázsba?
Borcsa: Ó, Zilahon nem is akartuk bevinni, csak itt nálatok.
Hozzászólások