Szerző: Pelusss | aug 31, 2015
A balatoni nyaralás fáradalmait a gyerekek a nagyszülőknél pihenték ki. Fára másztak, szaporán szedték a lábukat felfelé a kétágú létrán, felzabálták a kert gyümölcseit, lógándoztak az almafa ágán, talicskáztatták magukat, Borcsa megevett egy szem szedret, fagyiztak a városban, főztek Piri mamával, tésztát sütöttek, kergetőztek a paradicsomosban, gilisztát ástak, vendéget fogadtak, s örültek az arra látogató nagynéninek és nagybácsinak. Péter Kálmánt pécézte ki, vele ment fogat mosni, mellette ült az asztalnál, vele rajzolt és legózott. Borcsa ugyanezt csinálta Enikővel.
A bő egy hét alatt begyűjtött tudományt, a felhalmozódott plusz dekákat hétvégén örömmel mutatták be. Péntek délre érkeztünk Magdi mamáékkal, volt nagy örömködés, hirtelen azt sem tudtuk, ki kinek a nyakába ugorjon.
Az előszürettel egybekötött Nagy Boldog Családi Kör egy álló napot tartott. Másnap hazaindultunk, hogy közel egy hónap távollét után a gyerekek a saját ágyukban is aludjanak. Pont egyet. Másnap délután Csík felé vették az irányt. Verekedés nélkül, számtalan szendvicset felzabálva, folyamatosan diskurálgatva boldogan vonatoztak, amíg meg nem érkeztek. Öt nap múlva találkozunk.
Szerző: Pelusss | aug 24, 2015
Borcsa toporzékol.
Piri mama: – Borcsa, ebben a házban nem hisztizünk! Ki tanított téged arra, hogy ilyen csúnyán viselkedj?
Borcsa fennhangon: – Nekem anyukám azt mondta, hogy ha nem teszitek, amit mondok, sírjak és kiabáljak, hisztizzek és verjem a lábamat a földhöz.
No comment.
Szerző: Pelusss | aug 18, 2015
A nyaralással volt egy kicsi baj. A negyedik napon sikerült megszüntetni, attól fogva ment minden, mint a karikacsapás.
Az urammal azzal az irreális elvárással vágtunk bele a projektbe, hogy most jól kipihenjük magunkat, olvasunk egy csomót, este frissen és üdén bámuljuk a csillagokat és csupa boldog családi kör lesz mindenhol, amerre járunk. Ebből a képletből csak a gyerekeket felejtettük ki. A negyedik fárasztó, átharcolt nap után, kielemeztük a helyzetet, kipanaszkodtuk magunkat (egy oldalt nem tudok végigolvasni, ötször futottam neki ennek a cikknek, elegem van, hogy mindenen összevesznek, Borcsa egész nap képes jajveszékelni nevetséges okok miatt, Péter egyfeszt hozza a rugalmatlan idegrendszerének minden hátrányát), eloszlattuk a téves elvárásinkat: nem, nem pihenni jöttünk, megy az otthoni műszak némi úszógumival, fagyizással, éttermi ebédekkel és kastélylátogatással súlyosbítva. Innen kezdve mindenki tudta, mit kell tennie. A hiszti is kevesebb lett.
Amúgy a víz meleg volt, Péter kitartóan úszott, kész terápia volt neki, a strand gyerekbarát, Borcsa egy dobozra való műalkotást barkácsolt össze a kézműveskuckóban. Az ebédek finomak voltak, a házikónk csudaszép, a társaság kellemes. Az állatkert varázsolt, a modellvasút kiállítás még minket is ámulatba ejtett. A szigligeti vár megmászásának ára volt, a várban el kellett játszani a következő jelenetet: apa a török, Péter a vitéz, Borcsa a királylány, én pedig vigyázok, senki le ne zuhanjon a várfalról. Szép látvány voltunk a 37 fokban.
A napok gyorsan teltek, az utolsó reggelen megszépült emlékekkel ébredtünk. A hatórás utat nyávogás nélkül kibírta a hátsó sor. Csoda történt.
Szerző: Pelusss | aug 3, 2015
Megvolt a csíki vakáció két rend nagyszülővel és némi hargitafürdői üdüléssel kombinálva: bandázás a Határ utcában, tyúketetés, kószálás az erdőben, áfonyaszedés, -evés lilulásig, borvízezés, fagyi, pizza, játszótér, búcsú, szorgoskodás Hunoréknál.
Két szép barna gyerek érkezett haza Izával egyetemben. Négy napig voltak itthon. Ennyi időt kaptak a nagyszülők, hogy az egyhetes nyaralást kipihenjék mielőtt a gyerekek megérkeznek.
A négy itthoni napot nem töltöttük tétlenül. A család újraegyesülését szabadnappal ünnepeltem. Első nap mindjárt beballagtunk a faluba, s Péter és Borcsa kérésére másnapra bekérezdetünk az oviba.
Péntek estére megérkezett a várva várt vendégsereg. Szombaton Nagy Morcra ébredtünk. Drága barátunk Péterben lakozott, s délutánig kitartott. Hadiállásban gorombultuk végig a fél napot (Péter nem akart öltözni, reggelizni, kirándulni, ebédelni, s úgy nagyjából semmit). A hangzavar ellenére nem álltunk el eredeti tervünktől: reggeli után gombászni indultunk. Házasságunk mérföldkőhöz érkezett. Gausz kutyánk az anyósülés előtt a lábaimnál nyomorgott és tartottam a nyakörvét. Igaz, kétujjal. Ilyen közeli viszonyba kutyával ezidáig nem kerültem. 2×10 percet tartott az utazásunk (haza is kellett jönni).
Szombat este kiadós, egy cseppet sem szénhidrátmentes vacsora után tábortűzzel zártuk a napot. A gyerekek izgatottan készülődtek. Bánultuk a csillagokat. A tűz csillámport szórt (a leányok szerint) – ezzel keresztapa szókincsébe is bekerült egy új szó. A hold nagy volt és kerek. Bevilágította az egész Verőfényt.
Szerző: Pelusss | Júl 22, 2015
A gyerekek a nagyszülőknél vakációznak. A munkám úgy hozta, hogy egyik este én is ott aludtam. Nagy várakozással ballagtam befele a Határ utcán. A gyerekek szomszédoltak. Volt nagy örömködés, s minden.
A csetepaté vacsora után vette kezdetét. Borcsa jobb helyeken indulhatott volna dráma kategóriában a legjobb női főszereplő címért. Mert Péter megbántotta. Nem adta (azonnal) oda a labdát. Fél órás vigasztalás.
Anya: – Borcsa, tehetetlen vagyok. Mivel tudnálak megvigasztalni?
Borcsa zokogást abbahagyva, nyugodt hangon: – Vízzel. Hiszen tudod, anya, a víznek nyugtató hatása van.
Fél óra múlva Péter bemászik a Borcsa ágyába. Zokogás, dráma.
– Péteeeeeeeeeeer! Összeborzoltad a pizsamámat!!!! Pedig Mamika milyen szépen megdícsért a reggel. Bruhaha. Tönkretetted az ágyamat!!!!!!!!!!! Ráléptél a hálózsákomra!!!!!!!!!!!!!!!!! Bruhaha.
Péter néz, nem érti, mivel okozott ekkora kárt.
Anya elkezd mesélni a gyerekkoráról, Hunorról, veszekedésekről, arról, hogy végül mindig kibékültek, és milyen jó, ha az embernek van egy testvére, akivel jó barátok, aki segít neki. Mamika emlékeztet, hogy délután milyen nagy egyetértésben, kézenfogva vonultak végig az utcán.
Sárkány Ella pillanatra elgondolkodik, majd megszólal:
– Anya, én Péternek soha nem fogok megbocsátani. Péter a bűnös!!!!!!! Tönkretette az ágyamat! El fogok költözni! – s kezdődik előlről a cirkusz bruhahával együtt.
Valahogy vége lett a napnak. Reggel Borcsa korán ébred, Péter még alszik, mikor elmegyek. Megkérem a leányt, adjon át egy puszit a nevemben a fiúnak. Átadja. Megbeszéljük, ma új nap van, s az a jó, hogy ilyenkor reggelibe újra lehet kezdeni mindent, mert visszaköltözik a szeretet az ember szívébe.
Szerző: Pelusss | Júl 22, 2015
Egy estefelé hamarjában eldöntöttük: kihasználjuk, hogy apa másnap hivatali okokból Székelyföldre utazik, s vele tartunk. Pikk-pakk megtöltöttük az autót, a gyerekek oviztak, úsztak egyet, s irány Csík. Az úszás megtette a hatását, békésen szundikált a gyereknép, Borcsának nem fájt a torka, s különösebb kaland nélkül elérkeztünk a nagyszülőkhöz.
Szombaton takarni mentünk. Hunor térképet rajzolt, melyen feltüntette a fontosabb bokrokat és páfrányokat. El is jutottunk a tett színhelyére. A gyerekek vígan futkároztak a hőségben, Péter természetesen kalap nélkül. Ez némi aggodalmat keltett Gábor tatában, meg volt győződve, hogy a gyermek napszúrást kap. Péter példásan gereblyézett. Kitartóan fésülgette a kaszálót. Borcsa is szerszámot ragadt egy fotó erejéig. 😀
Délre megfőtt a bográcsos, jóízűen belakmároztunk. Magdi mamát rajtaütésszerűen felköszöntöttük. Majd békés szundi következett a mogyoróbokrok árnyékában. Hunor tekintélyének és apa meséjének köszönhetően a felnőttek valóban szundiztak, a gyerekek pedig minimális hangzavar kíséretében nem szundiztak.
Néhány buglya után hazaindultunk, s otthon felhabzsoltuk a hideg dinnyét.
Hozzászólások