Fotózás

Egyik este titkos gyülekező volt az ovi udvarán. A gyerekeket fotózták, hogy majd egy-egy meglepetés album készüljön az óvónéniknek. Borcsa kissé bágyadtan, tüdőgyulladástól kellőképpen leteperve magára öltötte a piros ruhácskáját. A fiúnak se volt egy szava sem a vasalt ing ellen, hanem indulás előtt gyorsan a karjára gyömöszölte a leány összes hajdíszét, karkötőjét és gyöngysorát. Csuklótól pont vállig ért a pompa.
A leányok körüldongták, mentek utána, bámulták a sok díszt. A fiúk nevették, nem tudták mire vélni a dolgot. Péter határozottan védte a vádakat, miszerint ez lányos. Fiús – üvöltötte fennhangon. Az egyéniség meg lett örökítve.

Kórság

Félvállról vettem. Köhögnek, elmúlik. Sok volt a munka, estig tartott a dolgozda, s a munkás fiókot otthon sem sikerült bezárni (a fejemben). Nem figyeltem eléggé a gyerekekre. Nem volt hideg, sem tél, köd sem. Inkább nyár és meleg. Ilyenkor múlik a köhögés, mint a pinty. Nem múlt. Orvoshoz mentünk. Háromszor is hamar egymásután. De akkor már Borcsiban ott lakozott a tüdőgyulladás, Péterben légcsöves köhögés roham.
Éjjel-nappal (főleg éjjel) zengett a ház az ugatástól. Szívünk sajgott, s magatehetetlenül álltunk az emeletes ágy mellett. Hatóránként nyomtuk a nyomnivalót, Péter nyelte a pirulát, főztem a sótlan ebédeket. Kétségbeesésünk az idő múlásával egyenes arányban nőtt: teltek a napok, viszont a baj nem múlott. Talán ma éjszaka könnyebb volt. Reménykedünk, hogy a holnapi ellenőrzés után nem kórházban kötünk ki.

Dráma egy felvonásban

Kedélyesen vacsoráztunk. Hirtelen ötlettől vezérelve, Borcsának is töltöttem egy bögre aludttejet. Ekkor  jelentette be, hogy elköltözik. Soha nem értjük meg őt, mert ő nem kért aludttejet, csak megemlítette, hogy szereti. A városba megy, tömbházban fog lakni, s nem fogunk hiányozni neki. Soha-soha. Ne szóljunk hozzá, mert ő most szomorú, esetleg Apa tudná megvigasztalni. Apa nincs itthon, nem is fogja hazavárni, most rögtön megy csomagolni.
Egy darabig szöszölt a szobájában, majd hangos köszönéssel kiviharzott a házból. Mi tovább vacsoráztunk. Péter a nappaliban tett-vett. Nemsokára visszajött, s megkérte Pétert szóljon már nekünk, hogy elköltözött Amerikába. Ajtóbecsapás. Ki. Pétert nem hatotta meg a dráma. Játszott tovább. Néhány perc múlva ismét beviharzott, s nyomatékosan kérte Pétert, ismertesse a felnőttekkel a helyzetet. Péter megtette.

Borcsa mezítláb baktatott a kavicsos úton.  Nem kíván elbúcsúzni senkitől, s nem fogunk hiányozni neki egy percig sem. István szomszéd megneszelte a dolgot, s szomorúan átkiáltott:

– Ne menj el, Borcsa! Ne menj eeeeeeeeeeeel!

A leányt meglepte a szomszéd váratlan felbukkanása, elmosolyodott, s nem ment el.

Vakáció után

Szerdán érkezett haza a sereg. Egyenesen a Péter foglalkozásaira mentek, majd otthon köhögtek tovább. Csak estefelé találkoztunk. Akkora boldogság volt, csuda, hogy elbírtuk. Péter beszélt egyfeszt, ontotta magából a mondatokat, történeteket. Borcsát leteperte a láz, így ő kevésbé volt eleven. Piri mamát leteperte a kétségbeesés, hogy pontfix nála lettek betegek a gyerekek. Így lelkisegély szolgálatot is működtettünk.
A kényszervakáció még tart, köhögés  s egyéb járulékos bajok miatt Mama itthon pesztrálja őket.

Otthon másként

Otthon másként hetet tartottunk az urammal, a gyerekeket a nagyszülőkhöz postáztuk. Alhattak délig, eprésztek, nyúzták Szimatot. Gyereknapon voltak, ami valójában nem gyereknap volt, de nekik úgy tűnt. Minden kellék meg volt hozzá: vattacukor, fagyi, kézműveskedés. Büszkén villogtatták az általuk gyártott napocskát és katicabogarat. Péter szorgosan kapálta paradicsomot, ritkította a petrezselymet, gyomlálta a virágágyást. Borcsa is minden alkalommal önként dalolva ajánlotta fel két szorgos kezét, de mire a tett helyszínére érkeztek, elbogárzott. Volt egy csomó fontos dolga. A hét fénypontja a lepkemúzeum meglátogatása volt. Apjuk pár évtizeddel ezelőtt látta a tárlatot. A gyerekeket elvarázsolta, nem győzték itthon meélni az orrszarvú bogarat, a nappali pávaszemet, s egyéb válogatott fajtákat.
Ez alatt az Otthon másként hét keretében kitakarítottuk  a házat, helyrepattintottuk a kertet, s ketten kétfelé utaztunk. A filmekről lekéstünk, viszont lelkiismeretfurdallás nélkül túlórázhattunk.