Szerző: Pelusss | jún 20, 2015
Egyik este titkos gyülekező volt az ovi udvarán. A gyerekeket fotózták, hogy majd egy-egy meglepetés album készüljön az óvónéniknek. Borcsa kissé bágyadtan, tüdőgyulladástól kellőképpen leteperve magára öltötte a piros ruhácskáját. A fiúnak se volt egy szava sem a vasalt ing ellen, hanem indulás előtt gyorsan a karjára gyömöszölte a leány összes hajdíszét, karkötőjét és gyöngysorát. Csuklótól pont vállig ért a pompa.
A leányok körüldongták, mentek utána, bámulták a sok díszt. A fiúk nevették, nem tudták mire vélni a dolgot. Péter határozottan védte a vádakat, miszerint ez lányos. Fiús – üvöltötte fennhangon. Az egyéniség meg lett örökítve.
Szerző: Pelusss | jún 15, 2015
Félvállról vettem. Köhögnek, elmúlik. Sok volt a munka, estig tartott a dolgozda, s a munkás fiókot otthon sem sikerült bezárni (a fejemben). Nem figyeltem eléggé a gyerekekre. Nem volt hideg, sem tél, köd sem. Inkább nyár és meleg. Ilyenkor múlik a köhögés, mint a pinty. Nem múlt. Orvoshoz mentünk. Háromszor is hamar egymásután. De akkor már Borcsiban ott lakozott a tüdőgyulladás, Péterben légcsöves köhögés roham.
Éjjel-nappal (főleg éjjel) zengett a ház az ugatástól. Szívünk sajgott, s magatehetetlenül álltunk az emeletes ágy mellett. Hatóránként nyomtuk a nyomnivalót, Péter nyelte a pirulát, főztem a sótlan ebédeket. Kétségbeesésünk az idő múlásával egyenes arányban nőtt: teltek a napok, viszont a baj nem múlott. Talán ma éjszaka könnyebb volt. Reménykedünk, hogy a holnapi ellenőrzés után nem kórházban kötünk ki.
Szerző: Pelusss | jún 8, 2015
Kedélyesen vacsoráztunk. Hirtelen ötlettől vezérelve, Borcsának is töltöttem egy bögre aludttejet. Ekkor jelentette be, hogy elköltözik. Soha nem értjük meg őt, mert ő nem kért aludttejet, csak megemlítette, hogy szereti. A városba megy, tömbházban fog lakni, s nem fogunk hiányozni neki. Soha-soha. Ne szóljunk hozzá, mert ő most szomorú, esetleg Apa tudná megvigasztalni. Apa nincs itthon, nem is fogja hazavárni, most rögtön megy csomagolni.
Egy darabig szöszölt a szobájában, majd hangos köszönéssel kiviharzott a házból. Mi tovább vacsoráztunk. Péter a nappaliban tett-vett. Nemsokára visszajött, s megkérte Pétert szóljon már nekünk, hogy elköltözött Amerikába. Ajtóbecsapás. Ki. Pétert nem hatotta meg a dráma. Játszott tovább. Néhány perc múlva ismét beviharzott, s nyomatékosan kérte Pétert, ismertesse a felnőttekkel a helyzetet. Péter megtette.
Borcsa mezítláb baktatott a kavicsos úton. Nem kíván elbúcsúzni senkitől, s nem fogunk hiányozni neki egy percig sem. István szomszéd megneszelte a dolgot, s szomorúan átkiáltott:
– Ne menj el, Borcsa! Ne menj eeeeeeeeeeeel!
A leányt meglepte a szomszéd váratlan felbukkanása, elmosolyodott, s nem ment el.
Szerző: Pelusss | jún 5, 2015
Szerdán érkezett haza a sereg. Egyenesen a Péter foglalkozásaira mentek, majd otthon köhögtek tovább. Csak estefelé találkoztunk. Akkora boldogság volt, csuda, hogy elbírtuk. Péter beszélt egyfeszt, ontotta magából a mondatokat, történeteket. Borcsát leteperte a láz, így ő kevésbé volt eleven. Piri mamát leteperte a kétségbeesés, hogy pontfix nála lettek betegek a gyerekek. Így lelkisegély szolgálatot is működtettünk.
A kényszervakáció még tart, köhögés s egyéb járulékos bajok miatt Mama itthon pesztrálja őket.
Szerző: Pelusss | jún 5, 2015
Otthon másként hetet tartottunk az urammal, a gyerekeket a nagyszülőkhöz postáztuk. Alhattak délig, eprésztek, nyúzták Szimatot. Gyereknapon voltak, ami valójában nem gyereknap volt, de nekik úgy tűnt. Minden kellék meg volt hozzá: vattacukor, fagyi, kézműveskedés. Büszkén villogtatták az általuk gyártott napocskát és katicabogarat. Péter szorgosan kapálta paradicsomot, ritkította a petrezselymet, gyomlálta a virágágyást. Borcsa is minden alkalommal önként dalolva ajánlotta fel két szorgos kezét, de mire a tett helyszínére érkeztek, elbogárzott. Volt egy csomó fontos dolga. A hét fénypontja a lepkemúzeum meglátogatása volt. Apjuk pár évtizeddel ezelőtt látta a tárlatot. A gyerekeket elvarázsolta, nem győzték itthon meélni az orrszarvú bogarat, a nappali pávaszemet, s egyéb válogatott fajtákat.
Ez alatt az Otthon másként hét keretében kitakarítottuk a házat, helyrepattintottuk a kertet, s ketten kétfelé utaztunk. A filmekről lekéstünk, viszont lelkiismeretfurdallás nélkül túlórázhattunk.
Szerző: Pelusss | máj 19, 2015

Hozzászólások