Szerző: Pelusss | máj 19, 2015
Péter magányos pillanataiban felkapálta az uborkaágyást. Kár, hogy már ki volt bújva. Sűrű bocsánatkérések közepedte mentettük a menthetőt.
Még ki sem hevertük az uborkás ügyet, mikor másnap gyanútlanül ballagtam fel a kertbe, s észrevettem, hogy a murokágyás szélén csinos kis sor kanyarog. Vallatásra került sor. Borcsa drámai felvezető és hangos zokogás közepedte vallott: kizárólag a jószándék vezényelte, elterelte a csigákat, hogy ne zabálják fel a murokmagot. “Anya, hiszen tudod, a csiga kártékony állat.” Persze. Tudom. Tíz perccel később, immár megnyugodva, hozzátette:
– Hála Istennek, nem ástam minden ágyásba csigajáratot.
Tényleg hálásak voltunk. 😀
Szerző: Pelusss | máj 18, 2015
Kitűnő idő volt az elmúlt héten. Jó sok gomba nőtt. El is indultunk vasárnap délután, hogy begyűjtsük őket. Az első domb után a gyerek közölték, hogy megérkeztünk, fölösleges felmászni a következőre. Gyűjtöttük a lapos kavicsokat, Szent László pénzét, szagoltuk vadmentát. A dombtetőről láttuk, hogy a következő domon négy ember milyen szaporán szedi a gombát, szépen gömbölyödött a neccük. Sóvárogva nézegettük, majd hazaindultunk. Egy óra alatt megjártuk, s lett egy csomó kavicsunk.
Szerző: Pelusss | máj 18, 2015
Szombaton zuhogott. Kuksoltunk bent. Végül legyőztük a kuksolást, s 4-re elmentünk a búcsúba. Borcsa egy ronda táskát szorongatott a kezében, Péter fején az esőkabát kapucniján egy sárga műanyag bányászkalap csúszkált, az orrán rózsaszín napszemüveg. Táskámban néhány nélkülözhetetlen eszköz: fűrész, kalapács, vízmérték, csavarhúzó, harapófogó. Mind műanyag, s mind a fiú tulajdona. Nem én gyúrtam tele a táskámat.
Szóval a zuhogó esőben megérkeztünk, a sárga süveg néhányszor leesett a fiú fejéről. Ilyen felszereléssel nem mertünk az első sorba ülni. Kalap le, napszemüveg el. A kezdés előtti 10 percet mindenki mozdulatlanul végigülte. A papsággal Nagy Morc is bevonult. Próbáltuk a látszatot tartani, de összeszorított foggal mosolyogtunk a Béke veled-nél. Akkorra már túlvoltunk egy pad alatti diszkrét bunyón, ami egy 10 és egy 5 banis miatt tört ki a család aprónépe közt. Péter heverészett a földön, néha kalapácsolt, Borcsa szívhasítóan zokogott a fülembe, majd vándorútra kelt. Susogott az esőkabát rendesen.
A Himnusz alatt az urammal nevetésbe törtünk ki. Rázkódott a vállunk, a földet néztük szigorúan. Merthogy az áhítat mély perceiben rátekintettünk a fiúra, aki a padsorok között állt, fején a sárga süveggel, orrán a rózsaszín napszemüveggel, ami ferdén az arcát takarta, s nagy ájtatosan imára kulcsolt kézzel dudorászott.
Mise után gyereksereg volt, bográcsos, süti és derékig érő vizes fű.
Szerző: Pelusss | máj 15, 2015
– Anya, kellene vegyünk egy napraforgót. Tudod, olyant ami mindig a nap fele forog. Tennénk bele elemet. Teleraknánk vizes ruhával, s kirázná a vizet belőle. Jó ötlet, anya? Ez most így eszembe jutott, mert a Hamupipőkében is így szárítjá
Szerző: Pelusss | máj 15, 2015
Hárman kétfelé indultunk. Péter egy méretes tasakba bepakolta a feltétlenül szükséges játékait, belelépett a gumicsizmákba, s a szomszédok felé vette az irányt. Becsületesen felhurcolta a neccét.
Leányokul kettesben lefele ballagtunk a dombon. Babihoz mentünk, a fodrászhoz. Borcsának levágattuk a haját, a füléig. A témát egy szűk hét alatt tárgyaltuk ki. A leány meglepően hamar rábólintott. Remélem, két nap múlva nem fog toporzékolni hosszú hajat követelve. Pétert egyébként azért küldtük a szomszédba, mert indulás előtt kijelentette, hogy Borcsának is fixpont olyan fél centis haja legyen, mint neki.
A nyissz-nyussz tíz rövid percet tartott. Borcsa mosolygott. “Pont olyan, mint Betti óvónak!” – lelkendezett, s elkérte a cukorkáját. Hazafele kedélyesen beszélgettünk:
– Na, anya, milyen a hajam?
– Nagyon szép.
– Nem szép, hanem gyönyörű.
Szerző: Pelusss | máj 14, 2015
A csíki relax után elkezdődtek a hétköznapok: ovi, logopédus, torna, heti két úszás s egyéb extrák. Jó előre láttuk, hogy szerdán bele fog törni a bicskánk. Este 6-tól egyszerre két helyen kell lennie családunk mindkét felnőtt tagjának. Piri mamáék segítségünkre siettek.
Szerda délben egyenesen a tornára mentek. Onnan összeszedték a fiút, hazamentek, s jól beültették a kertet paradicsompalánttal, némi tökkel egészítették ki a veteményest. Mama megfőzött, összeszedte a házat, s máris indulhattak az oviba a leány után. Úszás hattól volt. Részletes instrukciókkal ellátva megtalálták a házat, a gyerekek megmutatták a medencét, mindenkire ráadták a megfelelő szerkót, s egy órán át kipihenték a fáradalmaikat, miközben a gyerekeket csodálták.
Mire késő este hazaértünk, mindenki jóllakottan, kimosdatva aludt. Reggel sötétben lopóztunk ki a házból, az apraja húzta a csendest. Zuhogott, de sebaj, lehetett szundizni 8-ig. Mamáék nem siettek. Nem volt sírós kelés, mindenki vidáman ment oviba.
Hozzászólások