Szerző: Pelusss | máj 11, 2015
Volt egy hét Csíkban. A két jó gyermek hozta a formáját, Péter szorgosan szedte a füvet a tyúkoknak. Munkás kezei lettek. Borcsa naphosszat osztotta az észt: Mama, rend a lelke mindennek – nyilatkoztatta ki, eltekintve attól az apróságtól, hogy a házban nem lehet mozogni a szétszórt játékaiktól.
Hunorék hátracsapták őket a kertbe, ott legelésztek, követ gyűjtöttek, s ilyenek. Borcsa nap mint nap új kifogásokat keresett, hogy miért is nem eszik. Péter falt helyette is.
A Határ utca sarát felmártották. Túl rövid volt a csizma szára. Ennyi.
Szombaton Gábor tatát ünnepeltük. Az esemény komolyságához illően ültük végig a ceremóniát. Péter magával hozta az autós dobozát. Időnként kivett belőle egyet. Mindig a legkisebbet, mindig legalulról.
Vasárnap Gergőt ünnepeltük. Borcsa az esküvőjére készült, pedig csak az elsőáldozása volt. A mise nem ment olyan gördülékenyen, mint előző nap, ezért apával a patakparton bóklásztak, illetve a vizenjárás kapcsán vitatkoztak össze. Jó gyerektársaság verődött össze. Traktorra másztak, istállóban jártak, bújócskáztak. Borcsa Csengével örök barátságot kötött. Nagy volt a móka.
Késő este értünk haza. Mától mókuskerék van.
Szerző: Pelusss | máj 6, 2015
Úgy tűnik, a május Péter szülinapja jegyében telik. Bár ha jól belegondolok már áprilisban elkezdődött az ünnepségsorozat. Sok torta, sok gyertya, sok meglepi. Mire az utolsóhoz érünk, rendesen megszokja, hogy ez kijár. Ám a nagycsalád valamint a keresztszülők földrajzi távolsága miatt az idén az átlagosnál is hosszabb rendezvénysorozattal ünnepeljük a 6 évesünket.
Zilahon kezdődött, április végén a nagyszülőkkel. Négyesben ünnepeltek. Volt vásár, kisvonat, ringlispír, fagyi és ajándék. Csíkban folytattuk. Épphogy megérkeztünk Mamikáékhoz, vacsora után előkerült a torta. A fiú nem számított rá. Annyira meglepődött, boldog volt. Közben Borcsa szája lefele konyult, merthogy a szülinap gyenge pontja. Szerencse Mamika gondoskodott némi lepkeajándékról.
Aztán a nagy nap előtti este Hunoréknál ünnepeltek. A gyereksereg már kora délután ellátogatott hozzájuk. Mamáékat vacsorára várták. Borcsa ügyesen terítette az asztal. Mamika és Gábor tata meg is érkeztek, a gyerekek önfeledten újságolták: buli lesz. Mikor mindenki az asztalhoz ült, Borcsa megkérdezte: Mesi, mikor jönnek a vendégek? Hát a vendégek ők maguk voltak nagyszülőstől. Lényeg a lényeg, hogy volt tüzijátékos torta. A leánynak szintén lepke. Boldogság volt.
Péter ma hatéves. Nem tegnap, nem a múlt héten. Nem kéthét múlva. Hiába is magyaráznánk neki, nem hinné el. Ma egy átlagos csíki nap van, macskanyakászással, tyúketetéssel, pocsolyázással, römizéssel.
Folyt.köv.
Szerző: Pelusss | ápr 30, 2015
Megy az esti meccs: Apa megegyezik a jónéppel a játékmenetben: mese, öltözés, fogmosás, mese, lefekvés. Kezet is fognak rá. A palotaforradalom az első mese után szokott kitörni. Péter nem öltözik, s kész. Apa magyaráz, emlékeztet. Péter nem emlékszik, hangosan. Apa kirobog a konyhába mosogatni. Ez mindig megnyugvással tölti el háborgó lelkét.
Borcsa magárakapja a pizsamát, kisomfordál a konyhába, s előadja a legújabb ovis versikéjét. A biztonság kedvéért rákérdez: Apa, örülsz, igaz? Apa örül.
A leány gyorsan vissza a nappaliba:
– Gyere Péter, apát felvidítottam, most már bocsánatot kérhetsz tőle. 🙂
Szerző: Pelusss | ápr 29, 2015
Borcsa: – Anya, ma arról beszélgettünk az oviban, hogy kell otthon viselkedni. Az egyik gyerek azt mondta, hogy ő otthon lusta összeszedni a játékokat.
Anya: – És te mit meséltél?
Borcsa: – Hát én azt, hogy aki rossz, azt be kell zárni a szobájába, vagy ki kell zárni az esőbe Gauszhoz, vagy ha nem esik akkor is ki kell zárni, vagy meg kell verni.
Még egy ilyen beköpés, s jön a gyerekvédelem. 😀
Szerző: Pelusss | ápr 28, 2015
A fiú lábai akadtak össze az uszoda felé menet. Alapjáraton kifele szoktak összeakadni, de ma kihagyta a délutáni alvást. Nem is bírta a kalimpálást. Félidőben Nagy Morccal sétált ki. Kedvenc barátunk a következő gondolatokat ültette el a fiú fejében: tilos visszamenni a medencébe, tilos a vizes fürdőbugyit levenni, kötelező toporzékolni, Borcsát ki kell követelni a medencéből. Rátapadt az üvegfalra, s csorogtak a könnyei. Időnként hangosan sajnálkozott affelett, hogy a szülei milyen mostohán bánnak vele, különösen az apjára neheztelt.
Egyszercsak a könnyein és a párás üvegen keresztül észrevette, hogy odabent elkezdődött az ugrálás. Be is spurizott. Nagy Morcra fittyet hányva szökdécselt, kalimpált a medencében.
Később még megvitatásra került napirendi pont: menjünk el egy nagy boltba, menjünk játszóterezni. Vétójogunkkal élve elvetettük a terveket. A hangeffektus nem maradt el.
Szerző: Pelusss | ápr 28, 2015
Hétvégén leléptünk az urammal. Menet közben leadtuk a gyerekeket a nagyszülőknél, s munka ürügyén három napra otthagytuk őket. Egy cseppet sem dolgoztunk, de nem akartuk a szívüket megfájdítani. Messze mentünk, Borcsa a másfél órás autóút felét is végigzokogja, nemhogy egy kétszer hétórás utat.
Mire megérkeztünk, Borcsa maszatosra zokogta magát amiatt, hogy csak kettőt alszanak itt. A nagyszülők izgatottan, ajándékokkal felszerelkezve várták a gyereksereget. Megünnepelték Péter szülinapját. Volt fagyi, fánk, kisvonatozás, rendkívüli autókázás a vásárban. Tata helyett Mama vezetett. Neki is csattantak mindenkinek. “Anya, alig vártam, hogy kiszálljunk!” – számolt be a leány.
Szép hétvége volt.
Hozzászólások