Szerző: Pelusss | Már 26, 2015
Apa reggel a fiú biciklijét s a lány rollerjét az ovi udvarán hagyta. Azzal elment a világba.
Zárórára érkeztem az oviba, vígan indultunk neki az előttünk álló útnak. El is jutottunk a játszótérig. Lassan szürkülödött, Borcsa éhes lett, de Péter nem mozdult volna. Alkudoztunk néhány kört, majd Borcsával hazaindultunk. 3 gyerekhátizsákot, 1 rózsaszín rollert, s a saját táskámat cipeltem, Borcsa kezét fogtam. Át is megyünk a kishídon, Péter ránk sem hederít. Borcsa zokogni kezd: Pétert nem hagyhatjuk itt. Mi lesz vele? Kár, hogy a fiú egy cseppet sem aggódik. A bolthoz érve, beküldöm a leányt, vegyen banánt magának. Ügyesen boldogul. Közben Péter a távolból megneszeli a boltügyet, azonnal utolér.
Bevágtat a boltba, kiszolgálja magukat két meglepis pufuleccel. Ha ez az ára a hazamenésnek, hát legyen. Tévedtem, ez nem ára semminek. Péter vissza akar menni a játszótérre. Megyünk az úton lefelé, nyitott kabátban, fél hét felé. Elől én felmálházva, mögöttem Borcsi banánt majszolva, a sor végén Péter zokogva. Gyűl a nép a kapukban. Kedvesen köszönünk, kérdés nélkül mondjuk a választ: mert nem akar hazajönni.
Az őz mentett meg. Az útról láttuk a házunk közelében a dombon. Spuri haza, hátha ott találjuk. Iszkoltunk is fel a hegyre, málhástól (már 2 biciklivel megrakodva). Nem találtuk ott. De hazaértünk.
Péter jól meggyúrta a darálthúst, elkészítette a gombócokat, Borcsa felseperte az ablak alatt a katicákat. Így könnyű.
Szerző: Pelusss | Már 25, 2015
Egy nap apa hazaállított egy csodaszép terepjáróval. Nagy nehezen sikerült Pétert meggyőznünk, hogy nem ovibajárás céljából áll a kapu előtt a járgány. Vigasztalásképpen tegnap délután felkerekedtünk, s barangoltunk kicsit a ház hátánál a dombok közt. A fiú szerfelett élvezte a kalandot. A lány végül nem hányt.
Szóval ahogy mentünk mendegéltünk, s mondogattuk, hogy ide gyalog is el tudunk jönni az első szabad napsütéses szombaton, hát ott legelészik mellettünk 9 darab őz. Azonnal megálltunk. Hosszú ideig bámultuk egymást. Lassan továbbgurultunk. Volt héja, mátyásmadár, szarka ezerrel. És sokan mások. Be kell szereznünk egy madár lexikont. Kuli bácsinak biztos van. 🙂
Szerző: Pelusss | Már 25, 2015
Egy reggel Anya ül a dolgozdában, gyártja a gyártanivalót, s azt hiszi, otthon minden rendben. Csörög a telefon, fél órával később, mint szokott. Már hallja is a hites ura szokásos reggeli mondatait: minden jól ment, reggeliztek, a pirulát mindenki beszedte, oviban vannak. Hát ebből ma reggel csak az “oviban vannak” rész volt igaz. A szokásos fél órás készülődésből másfél óra lett. Az uram feldúlt hangjából egyből megértettem: a pirulát nem szedte be senki, a reggeli malackodás volt, s a fiú tempója mellett a csiga versenymotoros lehetett volna.
Péter nem akart semmit, amit felnőtt szempontok szerint akarni kellett volna. Borcsa pedig rájött, hogy nem tud oroszul. Bruhaha. Apa sem tud. Bruhaha. Ki fogja őt megtanítani? Bruhaha. Apa tűrte ameddig tűrhette. De amikor az autónál kitört az x-edik számú palotaforradalom, kitátotta a száját. Csapkodva, jó hangosan cserélte meg a gyereküléseket. (Tegnap rossz sorrendben tette vissza – Péter szerint). Emberből van ő is.
Ui.: Jövő héten egy órával korábban kelünk.
Szerző: Pelusss | Már 24, 2015
Kuli bácsi házikönyvtárából kölcsön adott két könyvet. Egy Lepke lexikon a leánynak, egy Bogár lexikon a fiúnak. Tegnap érkezett az adomány. Ovi után, rögtön le is telepedtek a kerti asztal mellé, s tanulmányozták a szakirodalmat. A kertbe is magukkal vitték, a földre terítőt tettek, arra helyezték a könyveket.
Mire beesteledett már kétszer vettük át a bogár és a lepke populációt. Jókat lehet nevetni azon, hogy bagolylepke, hihihi, ökörszemlepke, hihihi. Közben apa nosztalgiával emlékezett bogárgyűjteményére. Így ment ez lefekvésig. Mindenki a saját könyvével aludt. Péter kiegészítette a kollekciót az első számú halas lexikonjával. Borcsa elhatározta, rábírja óvónénit, hogy tanuljanak a lepkékről, s átmenetileg nem majomdoktor, hanem lepkedoktor szeretett volna lenni.
Reggel oviba menet mindenki a hóna alatt szorongatta a lepkét, tücsköt, bogarat.
Szerző: Pelusss | Már 24, 2015
Megjött a tavasz. Veteményeztünk annak rendje, s módja szerint. Szórta a borsót, ki hogy bírta. És sepergettem vissza a magokat a sorba. A salátát, spenótot, petrezselymet hasonló módszerrel ültettük. Apa hazulról hozott kertészösztönei előjöttek, így a murkot hamar bevállalta. Ott egyenesek lesznek a sorok, az biztos.
A jól végzett munka után, a macskakergetésbe belefeledkezdve, Péter végigrohant az ágyásokon. De még előtte szépen kiszedegette a szilvafába oltott barackágacskákat. Apából mindenféle ösztönök előjöttek. “Nem oda jár” – magyarázkodott a fiú. Apa újra oltott, közben kifújtuk magunkat, belefeledkeztünk a kilátásba, s megdiskuráltuk, ősszel, ide az oltott fák helyére teszünk két kajszit.
Szerző: Pelusss | Már 16, 2015
Hogy mik voltak a hétvégén?!
Először is megjött a gólya. Péter vette észre. Március 15-e volt, ünnep után vendégeskedtünk. Péter a tömegben biciklizett. Egyszercsak felnézett a sok láb között, s hát ott a fészekben a gólya. Volt nagy öröm. Már régóta vártunk. Amúgy az ünnepséget példásan viselték, Borcsa a bevezető ének második soránál hátravetette magát, s szundizott. Az istentisztelet közepére Pétert is sikerült apa ölébe tuszkolni, így eggyel többen ülhettünk.
Az ünnep utáni ünnep sötétedésig tartott. Ment a nagy gyerekvihánc a templom körül. Mikor másodszor próbáltuk sikertelenül összeszedni a csuromvizes gyerekeinket, az uram legyintett: Hagyjuk, ha kiütik magukat, holnap reggel elviszem a nagyszülőkhöz.
Hát hagytuk. Még nem ütötték ki magukat. Pedig szombaton is gyúrtunk a megfázásra. Borcsa pocsolyába esett. Elázott a ruhája csúszdázás közben. Szemerkélt az eső. Mi pedig az urammal nagy nyugodtan ültünk egy jóravaló helyen, tudtuk, a gyerekek jó kézben vannak. Tényleg így volt, ezt onnan tudjuk, hogy hosszas alkudozások után sikerült a nap végén hazaindulni.
Másodszor pedig kiesett az első foga Péternek. Van egy nagyfiúnk. Süt a nap.
Hozzászólások