Szerző: Pelusss | Már 5, 2015
Minden reggel, 6.45 magasságában Borcsa szeme kipattan. Ezzel együtt szája megnyílik, tüdeje kitágul, s elkezdi:
– Anya, emlékszel, mikor Gábor tatánál levágtuk az óriás malacot és megsütöttük? Ekkora volt, ni. Anya, kérlek, vegyél nekem lepkés csattot. Ha neked már kicsi lesz, nekem adod, a piros blúzodat? Bocsi, hogy az este sírtam, de nagyon szomorú voltam. Anya, úgy szeretném, ha lenne itthon egy csontvázunk, mert akkor tanulmányozhatnánk, ez például a kopony.
Közbeszólnék, hogy “a”, mármint koponya, de nem érdemes, mert már az apa nagytatájánál tartunk, akinek volt egy őzikéje. Nem időzünk sokat az esetnél, át is szökkenünk egy másik igaztörténetre, mikor apa megmentette Csabival a kutyát, aztán a közepes halakról értekezik, akik felszippantják a kis halakat, így ni. Anya, tudod, ha bekapja a cápa a lábadat, nem szabad kapálózni, mert azt hiszi, hogy hal vagy, s meg fog enni. Igaz, hogy elmegyünk kirándulni, s ha megérkeztünk, megeszük a szenvicset, sátorban alszunk és tábortüzet rakunk? Apa megígérte.
Mosolygok, hülledezek egy kicsit. A nap a fák között kandikál. Csatangolunk tovább a válogatott reggeli történetek között.
Szerző: Pelusss | Már 4, 2015
Péternek van egy csúnya lyuk a fogán. Fogorvoshoz iratkoztunk. A napi mókuskerékben nem volt túl sok idő felkészítetni a gyermeket, mi vár rá. Legutóbbi hasonló akció előtt 4 napig fogorvost játszottunk otthon. Most csak annyira futotta, hogy reggel szóltam a fiúnak, ovi után elmegyünk Hilda anyukájához. El is mentünk. A 15 perc várakozást a játszótéren töltöttük. Kicsit aggódva löktem a hintát, fúrás, szúrás, mi lesz itt még?
Péter példásan viselkedett. Fogtömés halasztva egy kibújás előtt álló vadiúj fog miatt. S ha már ott voltunk, Borcsa is beült a székbe. S megengedte, hogy a fogorvosnéni az összes fogáról lesikálja a lerakódást. Bátor volt. Nagyon.
Szerző: Pelusss | Már 2, 2015
Két napos dolgozda után estére vetődtem haza. Apa kitűnően kezelte a helyzetet. Volt mosás, főzés, ámítás. A viszontlátás örömét némi franciakrémessel fokoztam. Az utolsó morzsákat csipegette a jónép, mikor Borcsa beköpte, hogy Péter hal lesz. Mármint holnap a maszkabálon, amire én hosszú téli estéken bohócjelmezt fabrikáltam.
– De Borcsa, nem erről volt szó? Honann varázsoljak haljelmezt? Miért nem szóltatok korábban?
– Szóltunk, de nem voltál itthon. – Helyes válasz, 10 pont.
A tárgyalások bohóchallal tematikával indultak. A vártnál egyszerűbben eljutottunk a szárazföldig. Péter áthúzta a szabotázsakciót, s örült a tiritarka bohócjelmeznek. Mire nyugovóra tért a ház népe, elkészültek az utolsó simítások: bohócanadrág karcsúsítva, süti elkészítve, lepke fejdísz kipipálva, karácsonyfa jelmez kész. Apa önállóan intézte saját horgásszerkóját.
Eljött a nagy nap. Mire megérkeztünk a kicsikultúrba, a fiú közölte, hogy királyfi lesz. Elég nyomatékosan adott hangot szilárd elhatározásának, ezért Apa hazalépett, a tavalyi királyfijelmezért. Mire dúlva-fúlva megjött, Péter bohócruhában pompázott. Gondoltam, ezzel pontot tettünk a történet végére. Hát nem. A fiú időnként bohóchaját koronára cserélte, s karddal hadonászott.
Ejtsünk néhány szót Borcsa remek lepkejelmezéről. Mamikától kapott egy lepkeszárnyat, ha jól megnéztük, angyalszárny volt az, de nem mertük jól megnézni. A többi cucc kikerült otthonról. Ezért kellett volna apa karácsonyfa legyen, mert a lepkeangyal hozta apát. Végül apa horgász lett Hal Péter miatt. Anya pedig nem hagyhatta veszendőbe a karácsonyfává alakított zöld poncsót. Tudom, nem lehet követni. Nekem sem sikerült mindig.
A maszkabál fénypontja 5 darab torta kisorsolása volt. Természetesen nem lett a miénk egyik sem. Volt nagy szomorkodás. A Rókasarkon palacsintával vigasztaltuk az aprónépet.
Szerző: Pelusss | feb 19, 2015
Egyedül fektetek. Szépen sorban bevackolódok mindenkihez egy mesével. Péter Micimackót kér. Elemlámpával olvasok. Borcsa két rövid mesét óhajt: egyet magamról, amikor kicsi volt + egyet a nagyapámról. Mihelyt befejeztem, a gyerekek át is veszik a szót.
Borcsa mese:
Volt egyszer egy lepke. Hatéves volt. Felnőtt lepke. Ment a virágos réten, s eltört a szárnya. Elment bagolyhoz, hogy gyógyítsa meg. Sajnos bagolydoktor el volt utazva. Végül a méhecske gyógyította meg. S a lepke visszarepült a virágokhoz.
Péter mese:
Volt egyszer egy piros autó. Ötéves volt mint Péter. Tűznek hívták. Sok barátja volt: anya, apa, Péter, Borcsa, Kulibácsi, keresztapa, Zsófi, Hunor és Mesi. Eltört a motorja. Péter megjavította. Azóta Tűz jó autó.
Jó éjszakát!
Szerző: Pelusss | feb 16, 2015
Borcsa: – Anya, ha földig érő hajam lesz, hogy fogok tudni pisilni?
Szerző: Pelusss | feb 14, 2015
Magdi mama átszervezte a programját, megfőzött egy hétrevalót Gábortatának. Épp az utazótáskáját pakolta, mikor az ügyeletes gyerekvigyázó (az uram) felhívta, hogy inkább ne jöjjön. A gyerekek makk egészségesek. Így hát Magdi mama nem ült fel az esti vonatra, s másnap Péter és Borcsi elbaktatott oviba.
Nem tartott sokáig a nagy egészség s a vele járó megkönnyebbülés. Pont másnap este közölte a szomszédasszony egy szűkszavú üzenetben: Péter lázas. 39 fok. Kapaszkodtam, hogy ne forduljak le a székről. Merthogy a családfővel épp egy jóravaló előadáson ültünk, a szomszédok jóvoltából gyerekek nélkül. Azonnal hagytunk csapot-papot. Mielőtt búnak eresztettük volna a lelkünket, beugrott, hogy Péter keresztapja ma este átutazik Piri mamáék városán. Telefon. Negyven perc múlva ér oda. Telefon Piri mamának: nem is olyan beteg (Nagy Galád Vírus őt is elkapta), negyven perc alatt el tud készülni.
Azóta a gyerekek Mamával versenyeznek, ki kit ápol, ki köhög többet és hangosabban. Egy magányos óvodás nap után, Borcsa is itthon erősíti a köhögősek táborát. Mi lesz ebből?
Hozzászólások