Szerző: Pelusss | feb 11, 2015
Pénteken dörömböltek ott bent. Szívkalapálás volt. Kaptattunk fel a Meszesre. Tudtuk nemsokára két manógyermek fog a nyakunkban lógni. 10 nap után, juppi! Náthás Galád Vírus már a múlté, láz sehol, köhögés nyomokban.
Nagy volt a viszontlátás öröme. Piri mama szülinapját gyorsan meg is ünnepeltük. Estére fény derült a fent említett nyavalyával kapcsolatos tévedésünkre. Miki tata frakkját kapta el a jelenben. Nem cicóztunk sokat: szombat reggel irány haza.
Móka, kacagás, babaház volt szombat estig. Akkor tudtuk meg, hogy Náthás Galád Vírust magunkkal hoztuk. Személyesen Borcsa szállította. Reménykedtünk egy sort, de a vasárnapi misére csak Péter jött. El is gyalogolt hűségesen, cipelte magával a kártyás zsákját. Balázs-áldásra gondoltatban Borcsát is odatartottuk a két gyertya közé.
Szerző: Pelusss | jan 29, 2015
Ma reggel nem hagytam cserben az uramat. Együtt indítjuk a napot. Nem sürgetem a familiát, nem tesz jót senkinek: Nagy Morc, nem akarok felkelni, Péter álmos, erőltetett menet – ezek szoktak lenni a következmények. Bevállalom, hogy késni fogok. Relax.
Borcsa ébred, öltözik. Van némi zűr a fésülködés terén. Igyekszem higgadt maradni. Péter csak anyával. Sikerül kicsalogatni az ágyból határidőre. Fel is öltözik. Mire hátradőlnék, hogy milyen jól megy minden, mesét kér. Kettőt. Velem. Összebújva. (Nyugalom, Etelka, nyugalom.) Visszavackolódunk az ágyba. A copfomnak annyi. A szoknyámnak is (Nyugalom, Etelka, nyugalom). Két Kányádi verset olvasok. 8 strófa.
Mindenki kimosdatva, menetrekészen. Péter megéhezik. Nem, apa nem! Anya! (Nyugalom, Etelka, nyugalom). Pelyhecskés reggeli elővarázsolva. Most kellene indulni. A fiú csigalassúsággal emeli a szájához a kanalat (Nyugalom, Etelka, nyugalom). Igyekszem a tempót átvenni. Belül pörgök. El fogok késni. Nem kicsit, nagyon.
Végre eljutunk az előszobáig. Igen, az autóskártyás zsák is kell. Nagyon. (Nyugalom, Etelka, nyugalom). Borcsa már az autó mellett áll. Péter kilép a házból, gondol egy merészet, s eldől. A lépcsőn lefele. Röptében elkapom. A fogai nem törnek ki, viszont a piszka lábáról a kulimáz lejön. Áú! Sántít. Felébred.
Fülbevalóm, sálam nincs. Lehet, telefonon sem. A csizmám sáros. Az arcomról pattog a bőr. Kezdődik a nap.
Szerző: Pelusss | jan 28, 2015
Van az úgy, hogy musszog az ágyban egy lázas manó. Gyanúsan szuszog, gyanútlanul köhög. Spuri orvoshoz. Míg a fiú tornázott, a lányt vizsgálták. Vírus. Semmi extra. Tudhattam volna, a fél ovi ki van dőlve. Megkönnyebbülve buszoztam velük haza. A buszon ki volt írva, hogy enni nem szabad, inni sem nagyon, hangoskodni meg pláne. A fiú illegalitásban táplálkozott. A helyünkön utazó utasokkal közlöm, az ablak melletti széken a barna foltok nem kaka, hanem a csokis darázsfészek tartozékaiként dörzsölődtek bele az anyagba.
Otthon Borcsa szundít, Péterrel pakolok. Nincs mese, a vakációt 4 nappal korábban ki kell venni, a nagyszülőkhöz kell utazni. Behurcolkodunk a szomszéd autójába, majd átszállunk Móriczba.
Mama fánkkal vár. Römipartiba kezdünk. Péter sorra játszik mindenkivel. Rendszeresen az nyer, aki Péterrel van egy csapatban. Péter a kabala. Egész jól átlátja a szabályokat. Egy partit egyedül játszik. Boldog, felszabadult, sikerélménye van. Gyakrabban kell ilyen környezetet teremtsünk neki.
A lány láza reggelre lejött, de mi akkor már repesztettük át a Meszesen a dolgozda felé.
Szerző: Pelusss | jan 26, 2015
BCsK-szerű (Boldog Családi Kör) hétvégénk volt. Szombaton délelőtt a gyerekek a szomszédokat boldogították, s beszereztek egy úszószemüveget/leány, valamint egy csillogó gyöngysort/fő. Péter startból rózsaszín napszemüvegben ment szomszédolni. Úgyhogy az alaphangulat megvolt. Az úszószemüvegben kitűnően lehet hintázni, homokozni valamint rajzolni. Nepszemüvegben szintén. Az úszást még nem próbáltuk, a napozást sem. Valószínű, az is menne.
A vendégeket nagy izgalommal vártuk, főleg, hogy Kincső is a láthatáron volt. Puzzle, pillangórajz, hancúr, s este is lett.
Péter hideg vízben akart fürdeni. Ez okozott némi zűrt. Végül inkább nem fürdött meg, de legalább Borcsára sem engedte a hideg vizet. A nappaliban fetrengve követelte az igazságot.
Vasárnap reggel rekedtes hörgést suttogást hallottam a gyerekszobából: Anyaaaa! Borcsa torka fáj. Kúráljuk. Templomba Péterrel megyek. Példásan viselkedik. Hazafele a boltot nem tudjuk kibekkelni. Megismerkedünk a párnácskával, egy újabb gyerekbarát méreggel. Borcsa örült neki.
Mire apa hazakerült az istentiszteletről, túl voltunk egy kemény meccsen. Sárkány Ella próbálta széttörni a vasárnapi BCsK-t. Nem került ki senki győztesen a mérkőzésből. Borcsa fennhangon üvöltötte, hogy: Tűnés anya, többet ne lássalak! Világgá ment, hogy sírjak majd nélküle. Ugyanis nem bírta elviselni, hogy a saját édesanyámmal próbálok telefonon értekezni. Észosztás után a földön fetregett. Mamika, mamika, gyere ide! – tarkította szívből jövő sóhajokkal a zokogást.
Nagy nehezen sikerült boncolni az esetet. Borcsa olyan akar lenni, mint anya, bruhaha. Milyen? Fekete hajú? Nem. Magas? Neeeem. Borcsa menyasszony akar lenni. Ahhoz vőlegény kell. Nincs vőlegény, bruhaha. Péter is jó lesz. Péter nem akar vőlegény lenni, bruhaha. Előszedem a házban fellelhető összes függönyt és szalonképes Borcsaruhát. Nem jön be. Bruhaha. Otthagyom. A konyhában megtalál, ha megvívta belső harcait. Végül egy nyári ruha tette boldoggá.
Vasárnap délután a városban fárasztottuk a népet. Ki is dőlt estére mindenki előírás szerint.
Ilyen egy családi hétvége.
Szerző: Pelusss | jan 26, 2015
Pénteken ovi után felkerekedtünk, a szomszéd falu pisztráng tenyészdéje felé vettük az irányt. Volt nagy móka s kacagás a sok gyönyörű aranyhalat látva. Egyik medencétől a másikig futkároztak a gyerekek, csodálták a fickándozó pisztrángokat. A bácsi ki is fogta nekünk, amit kértünk, jól bezacskózta, indulás haza.
A halak az utastérbe kerültek, ott rázták a zacskót Borcsa lába alatt:
– Édes kicsi halacskáim, nemsokára hazaérünk, s minden jó lesz! – vigasztalta őket a leány.
Nem tudtuk, hogy magyarázzuk el, hogy azért na, izé, nem a fürdőkádban fogjuk tartani, hanem szombaton némi vendégsereg kíséretében jól megebédeljük.
– Apa, ezek nagyon huncut halacskák, úgy fickándoznak – szőtte a szót Borcsa -, ne aggódjatok, kicsi halacskáim, mindjárt vízbe teszünk titeket.
– Á, ezek a halak nem bírják a vizet – mondta hidegvérrel Apa.
– Képzeld Péter, a halak nem bírják a vizet – szólt a leány, aki teljes bizalommal hitt az Apjának.
Mire felkanyarodtunk a Verőfényre Borcsa vidáman konstatálta, hogy a halak megnyugodtak, nem is olyan rossz nekik a zacskóban.
Szerző: Pelusss | jan 21, 2015
Első bánat
Este van, este van, ki-ki nyugalomba. Borcsika ül az ágyában zokogva. Apa vigasztalja, Anya vigasztalja. Mamika is be van kéretve. Borcsa nem tud aludni, mert neki Nagy Ágy kell. Ez az egyszemélyes itt fent az emeleten túl pici. Elférek ugyan mellette én is számtalan medvével egyetemben, de nem elég nagy. Dörzsölöm a hátát. Nem segít Nagy Ágy kell. Nagybetűkkel.
A Nagy Ágy színes lenne, csíkos párnával, a gyerek szobában állna. Apa szerint helytakarékossági okokból a plafonról lógna, létrával kellene megközelíteni.”Apa rossz!” – bruhaha. Némán hallgatom a Nagy Ágyat, dörzsölöm a hátát. Aztán haza leszek küldve az ágyamba, s Borcsa marad egyedül a bánatával, míg el nem alszik.
Második bánat
Borcsával kettesben ballagunk haza az oviból. Becsületére legyen mondva semmi nyávogással értünk majdnem haza. Az utolsó 10 méteren borult ki a bili. Nem kicsit, nagyon. “Anya, hogy ti milyen buta helyre költöztetek! Borcsa elfáradt, erre a dombra nem lehet felmászni! Kinek volt az ötlete, hogy ide építsétek ezt a házat?! El kell költözni, rögtön!!!! Az ovi mellett akarok lakni!” A dühroham végére hazaértünk.
Hozzászólások