Szerző: Pelusss | jan 16, 2015
Péter kilábalni látszik a lázas köhögésből. Ebben akkor lettünk biztosak, mikor megharapta Borcsa karját. Szép nyomot hagyott maga után. A lány a következőképpen interpretálta a történetet: “Péter megharapott, majdnem megsérültem. A csontom eltört.” 😀
Tegnap Nagy Morc ismét tanyát vert szerény otthonunkban. Péter reggel nem kelt fel. Sebaj, úgyis otthon marad Mamikával. 11-kor életre kapott, ment a sütés-főzés, társasozás, kirakózás, mint a karikacsapás. Délután Nagy Morc új erőkkel tért haza, velünk együtt.
Péter kevés szünettel egész délután zokogott. Mert ő akarja elindítani a mesét (sikerült letörölnie). Mert nem éhes. Mert csokit kér. Mert egy egész tábla csokit kér. Mert Borcsa nem kér csokit. (Borcsa feláldozza magát, zokogva begyúr egy kis mikulást: Jól van Péter, jól van. Látod, megeszem. Bruhaha. Kérek még egyet, bruhaha.) Mert Borcsa rossz. Mert Apa rossz. Mert Anya rossz.
Az igazi okot tudjuk mind. Másfél hét egyedül maga volt a kiskirályság, a fiúnak is, a leánynak is külön-külön. Most rendeződnek újra az erőviszonyok.
Estére béke lesz, hancúr, móka, kacagás, vacsora. Az ágyban duruzsolva felvetem, hogy reggel ismét dolgozni megy a nép, ő marad Mamikával. Bólogat, puszi, jóéjt.
Reggel hétkor kicsoszog a hálózsákjával a nappaliba: Péter nem álmos. Péternek fáj a füle. Anya itthon marad mindig. – Közli tőmondatokban. Bárhogy számoltuk Anya még 20 percet maradhatott otthon. Azalatt ült az ölemben és szipogott. Eljött a búcsú ideje: Péter nem beteg. Jön anyával a városba. Péter segít dolgozni. Sajnos ez az ötlet sem kivitelezhető.
Mindeki zokog. Mi befele, a fiú kifele és befele. Egyedül Borcsa megy dudorászva oviba.
Szerző: Pelusss | jan 14, 2015
Borcsa Csíkban hóembert épített, pontosabban neki építettek. Számszerint kettőt. Szorgalmasan járt a boltba és Hunorékhoz, természetesen szánkóval. Vészhelyzetben Iza pesztrálta. Gábor tatát és Mamikát felváltva tanította számolni. A rózsaszín lótól meg nem vált egy percre sem.
Sárkány Ella is gyakran ellátogatott a boldog családi idill megzavarása végett: Mama te nem tudsz semmit, nem engedlek fel a vonatra! – de hangzottak el ennél kevésbé válogatott fenyegetések is.
Végül eljött a hétfő este, amikor csak egyet kellett aludni, s hajnalban indult a vonat. Borcsa le sem akart feküdni.
A vonaton volt néhány jelentős probléma, úgymint: Borcsa nem tud palotát építeni, bruhaha. Borcsának nincs takarója, bruhaha. Borcsa kabáttal akar takarózni, a kabát meleg, bruhaha. Számtalan zokogás után a vonat befutott Kolozsvárra. Apa és a féllázas fiú várta őket, illetve fordítva, mert a fiúk késtek. Volt öröm, s minden, ami kell.
Szerző: Pelusss | jan 14, 2015
Hazamegyek. Borcsa már az ajtóban a nyakamba ugrik. Ma érkezett haza Csíkból. Megszeretgetjük egymást, majd körbeforog, hogy lássam, mekkorát nőtt. Pont a piros csíkig – fogja mondani – amit Tata rajzolt az ajtóra.
Péter bágyadtan fog kukucskálni az ágyból. Még mindig lázas lesz. Köhög nagyokat.
Nekilátunk a délutánnak. Borcsa már 14-ik órája lesz talpon. Meg is látszik rajta. Pihenni nem akar, a bili gyakran borul. Nekilátunk a karácsonyi készülődésből megmaradt sóliszt formákat díszíteni. Borcsa az asztalra dőlve zokog. Ok: nem tudja úgy díszíteni, ahogy szeretné, mert ő ügyetlen. Ketten dolgozunk. Zokogás nem múlik. A krokodillkönnyek az asztalra csöpögnek.
Péter lázálomban fog aludni.
A lefekvés macerás lesz. Borcsa nem akar hálózsákot venni. Rúg, kapálózik. Fel fogom adni. Mármint a harcot, nem a hálózsákot. Majd ha elalszik, betuszkolom.
A fiú az egész napos szunditól estére eleven lesz. Társasozhatunk vagy 10-ig. Borcsa a felgyűlt fáradtságtól nem fog tudni nyugodtan aludni. Gyakran fel fog sírni. A fél éjszakát ketten fogjuk tölteni az emeletes ágyon.
Az otthon az ilyen. Hazamenni jó.
Szerző: Pelusss | jan 5, 2015
Szombat este Péter mutogatja a dudorokat a lábszárán. Mindegyiken egyet-egyet. Kékülnek, zöldülnek. Mikor hazaértek a szánkózásból, mesélték, hogy Peti egyedül csúszott le, s felborult. Testi sértés nyoma nem látszott, nem firtattam a dolgot.
Este szépen sorban kiderült, hogy a fiú egyedül akart szánkózni. Repült lefele rendesen a szilvafáig. A fejét beütötte a fába, a lába pedig beszorult a szánkóba. Apa mellette szaladt, s mégis. Tettünk rá borogatást. Mármint a fiú lábára. Péter tíz perc múlva gyógyultnak nyilvánította a dudorokat.
Peti is úgy járt ezzel a nagy egyedül szánkózással, mint az anyja vagy negyedszázada. Nagy nehezen kiharcoltam, hogy egyedül ereszkedjek a dombon. Mindenki egyedül ment, csak én Tatával. Repesztettem lefelé rendesen. Meg sem álltam sehol, csak a patak lékjében. Pont befért a lyukon a szánkó eleje s a két lábam. Rám fagyott a harisnya, mire hazabaktattam.
Szerző: Pelusss | jan 5, 2015
Szerző: Pelusss | jan 3, 2015
Csíkban nagy hó várt és hideg. Örültünk, hogy végre igazi tél van. Lehet disznót vágni és szánkózni. Sokat nem unatkoztunk. A napi két látogatás megvolt. De legalább majdnem mindenkivel találkoztunk.
Az angyal nagyon rendes és kreatív volt. Borcsát egy gyönyörű kétszintes babaházzal (mozgatható falak, nyitható boltíves ajtók, erkély), Pétert pedig egy szintén emeletes, lifttel ellátott garázzsal örvendeztette meg. Mindez fából, az öcsémtől. Dolgozott is éjt nappá téve, hogy meglegyen. Tudjuk, ezermester. Együltükben 4 órát játszodtak vele. Rekord.
Borcsa a helyszínen kitalálta, hogy ő Mamikáéknál marad. Nem bántuk. Az ünnepek végére belefáradtunk az utazásba. Ennek tulajdonítható, hogy a gyerekek percenként vesztek össze. Borcsa szája be nem állt, egyfeszt provokálta a fiút. Péter pedig teljes erőbevetéssel válaszolt a kihívásra. Jót tesz mindenkinek a távolság.
A házszentelést még megvártuk. Az utóbbi napok rosszevő Péterje rögtön megéhezett, mihelyt a papbácsi belépett az ajtón. Morcosan ült a karácsonyfa mellett.
Jól megpakolva indultunk haza. Itthon is van hó, domb és szánkó, Gausz nem halt bele a magányba. Keződnek a hétköznapok.
Hozzászólások