Szerző: Pelusss | dec 12, 2014
Egy zimankós délutánon apa elhatározta, hogy fürdeni viszi az aprónépet. A fürdőház nem válaszolt telefonon. Anya megkönnyebbült. Juhé, megfázás elmarad.
A következő zimankós délutánon a fürdőház válaszolt a telefonra. Üres a medence, mehetnek. A gyerekek üdvrivalgásban törtek ki. Mamika csóválta a fejét, anya rágcsálta a körmét, de mivel a szolid lebeszélés nem ért célba, támogatta az ura szilárd elhatározását.
A fürdőruhákat már itthon magára öltötte mindenki, s becsszóra megígérte, hogy apa intelmeit bármilyen érzelmi állapot is uralkodjon, betartja.
Másfél óra múlva érkeztek haza. Fáradtan, éhesen, Péter vizes, Borcsa nedves hajjal. Mert a hajszárítást nem akarták. Sehogy sem. Péter bűnbánóan hagyta magát szárítani. Borcsi végigüvöltötte, mert hogy az ő haja nem vizes.
Apa mesélt: a legény vakmerően ugrándozott a vízben. Nem félt alábukni, úszódeszka nélkül kalimpálni. A fél medencét mosolyogva itta ki. A leány óvatosan kalimpált a kis vízben. Semmilyen instrukciót el nem fogadott, maximális elővigyázatossággal egyedül tapasztalt ki mindent.
Kitűnően ötvözték a szüleik jellemét.
Szerző: Pelusss | dec 11, 2014
December 9-én este Borcsa születése volt az esti mese. Hogy azon a reggelen kezdett el először havazni, s mire anya kinézett a kórház ablakán már hó fedett minden háztetőt. Hogy Borcsa pici volt, fekete hajú és piros rugdalózót adtunk rá. Hogy Péter Miki tatával várt otthon, s mikor hazaértünk megkérdezte, hol a baba. Mikor megmutattuk neki Borcsit, megsimogatta az arcát. És segített pelenkázni, s minden fürdetésnél megmosta a Borcsi lábát.
– Anya, Péter nagyon szeretett már akkor is?- kérdezte Borcsa.
– Igen, mindig – válaszolta Péter.
Ezt a bájos esti jelenetet árnyalta némileg a másnap délutáni szülinapos cirkusz. De ne vágjuk a dolgok elé. Borcsa másnap reggel szülinapja alkalmából úgy döntött nem lesz Maugli, megengedte, hogy bekössem a haját, még a fésűt is beleereszthettem. Felpakoltuk a süni sütit, s egyéb kellékeket. Az oviban is lezajlott a szülinap. Délután Borcsa türelmetlenül rontott be a házba. Tudta jól, Mamikáék ajándékát ma kapja meg. Kézmosás közben kiprovokált egy nyakászást a fiútól. A végére értem oda. Szokásomtól eltérően csak Pétert büntettem.
A fiú kiborult, zokogott. Közben Mamika mit sem sejtve elővette a tortát, s az ajándékot. Mikor a fiú meglátta, még jobban topozékolt, követelte az autót vagy legalább egy barbie babát. Eszembe jutott, hogy némi használt barbie ott hever a padláson, lehoztam, földhöz csapta, üvöltött. Ujjbábokkal próbáltam vigasztalni, földhöz csapta. Bevonult a szobájába.
Utána mentem, megbeszéltük, mit szeretne szülinapjára (5 tűzautót), s hogy majd tavasszal lesz, mikor nyílik a gyöngyvirág és az orgona. Eszébe juttattam, hogy ilyenkor illik meghúzni az ünnepelt fülét, s belesuttogni, hogy boldog szülinapot. Felvidult az ötlettől. Borcsit a konyhában találtuk, nagy puszilkodós békülős jelenet következett. Borcsi kölcsönadta a babáját, Péter ajándékba adta az ujjbábokat. Szent volt a béke. A tortát már nagy egyetértések közepedte zabálták.
Szerző: Pelusss | dec 9, 2014
Észrevétlenül alakult át az adventi várakozás túléléssé. Az egyre sebesebben pörgő hétköznapok túlélésévé. Ma elhatároztam, megállítom az időt, nem hagyom, hogy a gondolatostól, lelkestől, mindenestől magával ragadjon. Max kevesebb dolgon veszünk részt, kevesebb tárgy lesz a karácsonyfa alatt. Ezért írok most blogot.
Járt a Mikulás. Az oviban élőben. Otthon csak nyomokat hagyott. Épp indultunk az előszobába, hogy a cipőinket kitisztítsuk. Hát már tele volt minden csizma. Csurrant ki belőlük a sok gyümölcs, zokni. Édesség kevés volt. Nem bántuk, addigra az ovis csomagból korlátlanul bekamároztak a delikvensek. Még épp két nyalókacukornak maradt hely a pocakukban, amit jóval később a szomszéd Mikulás csempészett az ajtó elé, egy kedves édességszánkó formájában. Még Gausz sem ugatott. Biztos ő is kapott egy szánkótalpat.
Szerző: Pelusss | dec 2, 2014
Hosszú, meglepetésekkel tarkított barátos hétvégénk volt.
Teljesen szokványosan indult, Borcsa utazásunk 5. percében közölte, hogy fáj a torka. Tudtuk ettől kezdve nyávogás lesz mind a 462 km-en. Másfél óra múlva Zilahon a nagyszülőknél ki akartuk pakolni. Nem sikerült. Ettől kezdve csuda jó leány lett.
A hétvége fő meglepetését a gyerekekink tartogatták: kiderült ismerik a társadalmi normákat, tudnak viselkedni. Illedelmesek. Nem verik szét más házát, idegenben nem ütlegelik egymást, még a hangjukat sem igen emelgetik. Tudnak jólnevelten falatozni. Összeszedik a játékokat. Osztoznak a játékokon. Elkérik a játékokat. Nem lökdösődnek. Vitás kérdésekben szót értenek a vendéglátó gyerekekkel.
Nem hittünk a szemünknek. Mégsincs minden veszve. Nem pergett le nyomtalanul a sok intő szó s a jó példa. 🙂
Szerző: Pelusss | nov 25, 2014
Élményekkel telve csobbantam ki a csapatépítő medencéből. Három nemfogadott hívás. Az uram. Visszahívom, áradozok: el kell jönnünk ide kettesben.
– Maci, most nem vagyok romantikus hangulatomban, fél órája keresem Peti fürdőnadrágját. – jött a megértő válasz. Még jó, hogy egyből eltaláltam, melyik szekrény aljában lapul. Viszont szombat este 9-kor, mély álmomból felriasztva a pizsama teszten elbuktam. 🙂
Három és fél napig legényes volt otthon. Volt bábszínház, Kincsőlátogatás, zongoracipelés, úszás, szalmakrumplisütés, ebédfőzés, közös alvás.
Csapatot építettem, majd Borcsit összeszedtem Csíkból. A leány örült nekem, be nem tudott telni a jelenlétemmel (értsd: pisilni is velem jött). Vasárnap hajnalban indultunk vissza. Hajnali 5-kor Borcsa torkaszakadtából olvasta Borit, én szundiztam, a vonat népe okult Bori történetéből.
Nagy közös nyakbaborulás az állomáson kipipálva. Otthon Péter cuppant rám. Így minden együtt csináltuk, sajnos szundizni nem akart. Kártyapartiztunk, társasoztunk estig. Hétfőtől kezdődött a családi élet.
Szerző: Pelusss | nov 17, 2014
Apa: – Borcsikám, ma délben elutazol Hunorékkal!
Borcsa: – Juhé, megyek Mamikához!
A: – Egy hétig nem leszel itthon.
B: – Juhé, nem fogok verekedni Péterrel!
A: – De játszani sem fogsz Péterrel.
B.: – Apa, elfelejtettél valamit, Mamikánál is lehet játszani! – Hatásszünet – Apa, úgy érzem, hiányozni fogok neked.
🙂
Hozzászólások