Szerző: Pelusss | nov 13, 2014
Apa két napra elutazott. Rám maradt a gyereksereg. Nem mentem kora hajnalban dolgozni.
Apa beszámolóiból jól tudom, hogy a reggelek nehezek. Főleg ha nincs fölösleges másfél óránk Pétert ébresztgetni. Ma reggel sem volt.
Jókedvűen mentem be a gyerekszobába, felkapcsoltam a villanyt. Péter a fal felé fordult, fejére húzta a párnát. Borcsa kinyitotta a szemét, szemrevételezte a mackónadrágomat, s közölte: – Anya, így nem mehetsz dolgozni! Nem álltam le szivet fájdítani, hogy hóhó, nem is megyek, miután felpakoltalak Iza óvó autójába, hazajövök tortát sütni, s takarítani, míg jön a 9-es busz.
Borcsával az öltözés ment, mint a pinty. Péternek kakaót készítettem, beszéltem hozzá. Ő pedig egyre idegesebben közölte, hogy álmos és éjszaka van. Zokogva vettem ki az ágyából. Jött az “öltöztessen Borcsa” fejezet. Borcsa egy darabig cibálta a nadrágot, én titkon segítettem, Péter szundikált. De nem eléggé. Észrevette, hogy tulajdonképpen én adtam rá a harisnyát. Kiborult a bili. Mese mese meskete az álmos világról. Péter vidáman érkezik a fürdőszobába. Pisilni nem akar, viszont beledobja a Borcsa képeslapját a budiba. Erről ismét eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen álmos és nem is akar felkelni.
Borcsa vigasztalja. Sikerrel. Mosdás, kakaó békében kipipálva. Megragadva a meghitt családi légkört közlöm: Anya az utca végéig kísér titeket, onnan Iza óvóval mentek. Péter nem ért egyet, szeretné, ha mennék. Palotaforradalom. Már beadnám a derekamat, üsse kavics a házimunkát, mire rájön, hogy jó buli anya nélkül menni. Az óra ketyeg.
Indulunk ki a házból, Péter nem akarja, hogy az utca végéig kísérjem. Majd ők ketten. Ő már nagy és vigyáz Borcsira is. Én ragaszkodom hozzá. Borcsa osztja az álláspontomat: – Péter nem állhatunk ketten az út szélén, mi lesz, ha jön egy autó vagy egy csónak. 😀
A fiú a csomagokat szétosztja kettejük között. Borcsa váltóruhákat cipel, Péter frissen mosott ovis cuccokat + 2 hátizsákot. Egyikben tízórai, másikban autóskártya, halaskönyv. Elengedhetetlen tartozékok. Minimális hisztizés mellett sikerül meggyőznöm, hogy segítek csomagot cipelni, megyek velük. Az óra szaporán ketyeg. Már az utca végén kellene legyünk, mire elindulunk nagy békességben.
Borcsa előre szalad, nem várja meg Pétert. A fiú toporzékol, eszébe jut, hogy álmos, s hogy tulajdonképpen nem is akart felkelni. Zokog. Ölbekapom, baktatunk le a dombon, szipog a fülembe. Óvó az utca közepén talál bennünket. Vidáman szállnak be az autóba. Kezdődhet a nap.
Szerző: Pelusss | nov 10, 2014
Este lett. Borcsa kidőlt. Ilyenkor jön elő Másikpéter.
Másikpéter sokat beszél, hiszen nem szól közbe, nem lövi le a poént, nem javítja ki, nem mondja el gyorsan előtte Mindenttudóborcsa. Be nem áll a szája. Mesél oviról, nagyszülős hétköznapokról. Nem tudunk betelni vele. Már egy órája mondja, a szemei csukódnak le. Terelgetjük az ágy felé. Inkább megéhezik, mintsem lefeküdjön. Két szelet kenyeret fal fel, csakhogy mondhassa.
Szerző: Pelusss | nov 10, 2014
Ülünk Borcsival a templomban. Pont a 9. stáció alatt. Észre sem vettem, amíg Borcsi meg nem kérdezte:
– Anya, Jézust elkapták?
Felnézek a képre, látom, Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt. Nem bírom ki mosoly nélkül. Mármint az elkapták miatt. Borcsi ekképpen méltatlankodik:
– Anya, mi olyan vicces?! Jézust megölték.
Szerző: Pelusss | nov 4, 2014
Piri mama izgult. Hogyne izgult volna, mikor Borcsa tavasz óta nem volt beteg, Péter pedig öt hete egészséggel felvértezve járt oviba, még 2 hónapra volt gyógyszere, amivel a doktornéni teljes egészséget garantált. Mostanra kezdtük elhinni neki. Nem is volt soha ekkora egészség ősszel szerény kis familiánkban. Piri mama biztos volt benne, pont náluk, a vakáció alatt fognak lebetegedni.
Aggodalmait az ovi utolsó napján oszlattuk szét: a gyerekek nem nála fognak lebetegedni, Borcsa cifrán köhög. Péterért reménykedünk. Mire megérkeztünk, Borcsa rendesen ugatott. Természetesen péntek este. Szombaton Péter ment temetőt látogatni, Borcsát én kúráltam. A helyzet nem javult. Vasárnap hajnalban Péter is kezdte a szülők szívét facsaró, gyomrot összeugrasztó, torokban gombocót okozó köhögést. Vigyük haza a gyerekeket Piri mamástól, sürgősen otthon kerítsünk orvost? Piri mama nélkül? Riadóztassuk Magdi mamát?
Végül némi telefonálás eredményeképpen vasárnap déli 1 órára jelenésünk volt a sürgősségen. Az ügyeletes doktornéni tavaly karácsonykor Borcsa tüdőgyusziját kezelte ki. Örültünk neki. Borcsa laringitiszes, Péter jó úton halad effelé. juppi, senki nem tüdőgyulladásos és senkinek nincs légzészavara.
Vasárnap délután megkönnyebbülten indultunk haza. Két vihácoló gyereket, két valamelyest megnyugodott nagyszülőt, egy özön gyógyszert hagytunk magunk mögött. Kezdődhet a vakáció, színház, opera, magdusozás, takarítás, karácsonyi barkácsolás.
Szerző: Pelusss | okt 30, 2014
Anya
A mai ebédvacsora lerben sült krumpli lesz. Kitűnő ok a sarvalt savanyúkáposztás bödönkénk megnyitására. Megszenvedtünk érte rendesen. Hiszen a konyhában röpke egy óra alatt szilágysági, csíki valamint az internetről beszivárgott posztmodern káposztasavanyítási hagyományok ütköztek. Végül nem ütöttük le egymást az urammal. Bár néhányszor szorongattam a fakanalat.
Szóval lerben sült krumpli. Egyúttal megsütöm a három napja beígért csokis muffint. Minden délután alkudoztam a gyerekekkel, majd holnap, most nincs idő. De ma lesz. Tornászni is megyek, már nem is tudom, mikor. Péter tököt kell vigyen péntekre gyertyával, piros ruhába is kell öltözni. Az egyetlen piros blúza a mosódában hever. A holnapi szépruhámmal. Mert holnap szépruhás nap van a dolgozdában. Vasalni is kell. De reggelig még van idő. Tök van házilag. Kicsit hosszúkó. Ha elfelejtünk hazafele megállni a tökárusnál, hosszúfejú töklámpása lesz a gyermeknek. A Borcsa napi penzumát még nem tudjuk.
Na s mindeközben becsomagolom a porontyok egy hétrevaló ruháit + saját felszerelést két napra. Holnap munka után nagyszülőkhöz utazunk. Gyerekek segítenek. Lesz némi konfliktus a Borcsa hetedik táskáját, s a Péter másfélméter könyveit illetően. Igen, a rokongyermekeknek szánt csokikat meg kell venni. Még ma.
Biztos ma is fogunk autópiacost és vendéglőst játszani. Ha akarunk, ha nem.
Szerző: Pelusss | okt 28, 2014
Mielőtt végleg elfogynának a betűim, írok néhány sort.
A hosszú estékkel megjöttek a diafilmek. Helyszín a nappali, párnák földre dobálva, nézőközönség bevackolódva. Apa izzítja a gépet, Péter a lámpaoltogató kisfiú. Bámuljuk a megkarcolt diákat, s hallgatjuk apát.
A malacos társast rendszeresen koptatjuk. Megértük, hogy Borcsa nem kap hisztirohamot, ha farkast dob, s Péter nem akar egymás után kétszer dobni. Nem kell igazságot tenni, szabályokat magyarázni, észt osztani. Tiszta relax.
Sütőtök fogy, mint régen, amikor egy borzos, pufókarcú kisfiú négykézlábalt szerte a házban. Meg is sárgult az orra.
Előkerültek a préselt falevelek. Péter akkurátusan festi, s lenyomatot készít velük. Borcsa virágrajzolásra állt rá.
Szombaton közös főzést csaptunk. Mindenki adottságainak megfelelően kivette a részét a munkából. Péter galuskát és palacsintatésztát kevert, murkot vágott. Borcsa szóval tartott. Olyan kaliberű vicceket mesélt, mint: Apa fa, hihihi! Vigyorogtunk.
Hozzászólások