Végszó
Borcsa tombol: – Péteeeeeeeeeeeer! Nem leszek többet a testvéred, nem leszek többet a barátod, nem veszlek feleségül, s nem fizetem ki a bankot!
🙂
Képes beszéd
Anya: – Gyerekek, ezt a maradék nápolyit elteszük holnapra. Milyen jól fog esni ebéd után.
Borcsa: – Jó, anya, jó, de akkor esőkabátot veszünk, s gumicsizmát.
S ment tovább a vigyorgós délután.
Kórház
Péterrel fulldoklós köhögését kórházba kellett vinni. Rezignáltan fogadtam a hírt. A fiú hozta az angyalformáját. Szomorú tekintettel, “picit fáj” beszólással vette a tűszúrásokat. Vérvétel kétszer, pillangózás szintén kétszer. Az első elmozdult, a karja bedagadt.
A bili a negyedik napon borult ki. Vasárnap volt, még csak egyet kell aludni – hittük. Péter bal lábbal kelt. Délig sírt. Nem akart semmit. Ablakon kinézni, hozzám bújni, labdázni, színezni, társasozni, mesét olvasni, enni, inni, aeroszolozni. Majd apával. És ne egyek kiflit, mert az apáé, ne igyak vizet, mert az is az apáé. Ne üljek le az ágyra, mert majd apa fog odaülni. Végre megjött apa. Péter sietve, zokszó nélkül bekanalazta a sótalan ebédet, aeroszolozott, s minden. Volt fél óra családi béke. Kiélveztük minden percét.
A következő palotaforradalmat a bot váltotta ki. A tegnapi botunkat nem találtuk az udvaron. Apa keresett egy másikat. De nem volt elég hosszú, elég rövid, elég vastag, s nem ott volt, ahol hagytuk. Újabb két óra sirdogálás.
Féltünk a hazaindulástól. Mama kellett váltson, negyedik napja nem voltam otthon. Péter sírás nélkül, szomorú tekintettel búcsúzott. Ahogy kihúztuk a lábunkat az ajtón, elkezdett enni. Be sem fejezte estig. Sírás nem volt.
Nyársirató
Hogy mi nem volt a nyáron? Egy csepp takony sem. Semmi légcsőgyulladás, szívszorító zihált szuszogás, hányásba torkolló köhögés. Nem volt. S most mind van. Hozta magával a szeptember. Még nincs vége a hónapnak, de már másodszor köszönthetjük családunkban Nagy Laringitiszt. Az elsőt simán vette Péter, tartott még a nyár ereje. A második tegnap reggel érkezett. Alattomosan, egy-egy apró köhintéssel. Éjszakára már megszakítás nélkül dörömbölte Péter mellkasát. Így lesz ez a következő nyárig. Fellélegzünk egy-egy hétre. Aztán kezdjük elölről.
El kell költöznünk melegebb éghajlatra.
Cirkusz
Egy derűs vasárnap, közvetlenül mise után lelki békénket Sárkány Ella zavarta meg. Alaposan próbára tette erényeimet.
Megegyeztünk, hogy templom után mindenki átöltözik. Borcsa nem mindenki. Iszonyatos zokogások közepedte levettem róla a ruhát. Becsapta a konyhaajtót: Anya, soha többet nem jöhetsz ki a konyhából! Bezárlak! Rossz vagy! – üvöltötte .
Némi zokogás után kielemeztük az esetet és békét kötöttünk: Borcsa ebédig felveheti a pöttyös ruhát, ebéd előtt leveti.
Fél óra múlva érkezik: Anya, amikor nem hallottad, azt kiabáltam, hogy hülye vagy meg bolond vagy. Ez csúnya dolog volt. Ezért is bocsánatot kérek. 🙂
Egy nap hármasban
Apa késő este érkezett haza. Alig várta, hogy lássa a gyerekeit. Borcsa hamar letörte a vidám lelkesedést:
– Apa nagyon szép napunk volt, mert te nem kiabáltál. Nem szeretjük, ha kiabálsz. Anya nem kiabált (nem pont így volt).
– Borcsa, mikor szoktam én kiabálni?
– Ha nagyon rosszalkodunk.
– Akkor egyezzünk meg, ti nem rosszalkodtok, én nem kiabálok. Jó?
– Apa megegyezhetünk, de nem tudjuk betartani 🙂
Hozzászólások