Szerző: Pelusss | jún 11, 2014
Némi Móric-kaland (Móricz = autónk) után megérkeztünk a nagyszülőkhöz. Pontosabban bevontattak. Ez nem gátolt meg abban, hogy összeszedjük a gyerekeinket és kölcsönautóval, cseresznyével megrakodva hazautazzunk. Borcsa, mikor értesült Móric betegségéről, ismételten közölte: Apa, mondtam már, hogy új autót kell vennünk. Ő szólt. Nem rajta múlt a dolog.
A gyerekek örömmel vették birtokba a házat, nyúzták Gauszt, eprésztek. Én ezalatt átpakoltam a kuffert. Másnap Kelet felé vettük az irányt. De előtte apa még lemenedzselt egy délelőttöt a városban két gyerekkel. A bisztróban ebédeltünk. Bájos családi idill. A maga szerény módszereivel mindenki evett valamennyit. Indulhattunk Csíkba.
Még ki sem értünk a városból, Borcsának máris fájt a torka. Azonnal fel is hívtuk mamikát, hogy készítsen gyógynövény teát. (Borcsa így harcol az utazás ellen. Jobban szeretjük, mint az előző módszerét, amikor minden második bokorban megálltuk kakálni. Kaka soha nem jött, viszont elég lassan értünk célba.) Nem maradt más hátra, mint apát rekcumolni, hogy ne vegye be a kanyart, vezessen lassabban, gyorsabban, mert soha nem érünk a teához, s Borcsának fáj a torka.
Maros mentén én kerültem sorra: – Anya rossz, mert azt mondta, hogy a Borcsa söre (felnőttnyelven ásványvize) nem finom. A jelenlevők közül senki nem emlékezett ilyetén kijelentésemre, de kitűnő beszédtéma volt Gyergyóig. Péter eközben csendesen szundikált. Meg is ittuk a levét másnap reggel, mikor a fiú fél 6-kor ébresztőt fújt.
Szerző: Pelusss | jún 2, 2014
Tökéletes hétnek indult: egyik gyerek sem beteg, Péter heti hármasa: úszás, logopédus, bowen-terápia kipipálva. Kezdtünk hátradőlni. A negyedik napon bekopogott Kis Laringitisz. Másnap a gyerekek már a nagyszülők kertjében garázdálkodtak. Önkiszolgáló rendszerben a létra tetejéről zabálták a cseresznyét, pusztították az epret, zöldborsót és sóskát. Módszeresen végiglegelték a kertet naponta többször is. Mindezek ellenére Kis Laringitisz mellé nem társult a Nagy Fosás. Sőt harmadik napra már Laringitisz barátunkat is sikerült elkergetni.
Esős napokon tata szállítja be a terményt a házba az előzőleg felvett rendelés alapján: – Hozzál murkot is, és a sóskát ne feledd – szól Borcsa. A borsót se, teszi hozzá Péter.
A közösségi gyereknapon fejenkét egy-egy darab hisztit leszámítva (Péter nem akart kabátot venni, Borcsa akart focizni) jól viselték magukat. Természetesen az idén is a csokis fánk volt a tutti befutó.
Vasárnap folytatódott a kalandok sorozata: a csapat Zsibóra ment. Pici halacskák, őzike meg lettek nézve, talán a pávát is megtalálták.
Ez idő alatt zavartan tébláboltunk a hirtelen ránk szakadt szabadság közepedte. Nem egyszerű átállni gyerektelen üzemmódba. Tiff, barátok, gombászás. Lassan kialakul. Talán a kertünket is helyrepattintjuk, télire is kerül pár üveg bodzaszörp a kamra polcára, s a házunk csudatiszta lesz.
Szerző: Pelusss | máj 26, 2014
Ismét felöltöttük a szépruhánkat, s esküvőre mentünk. Előtte kissé elájultam a fodrásznál, majd az uram hazaszállított egy el nem készült frizurával. Délelőtt heverésztem, közben a gyermekek minden figyelmeztetés ellenére ápolgattak. Vírusátadás garantált.
Végül délben elindultunk. A gyerekek meg voltak győződve, hogy a főszereplő Mesi és Hunor lesz, akárcsak a múlt héten.
Nagy volt az örömködés, amikor a templomkertben meglátták a nagyszülőket. A templomi esküvőt félidőben abbahagytuk. Péter a fiúkhoz ült, Borcsa a lányokhoz. A fiú szorgalmasan sétifikált a tiszteletes úr háta mögött, s győzködte a leányt, hogy menjen vele. Többszöri próbálkozás után végül Borcsa küldött maga helyett egy énekeskönyvet. A zsoltár elszállítása után a fiú szigorúra vette a figurát, nem álltunk távol a kiabálástól, ezért kisétáltunk a templomból.
A lagzit nagyon szerették a gyerekek. Borcsa táncolt a menyasszonnyal. Volt gyerekpajtás bőven. Szépruha ide, szépruha oda, lehetett mászkálni a kőfalon, kúszni a bokrok alatt. Fantát inni ipari mennyiségben, sós mogyorót zabálni pukkadásig. Kóbor kutyákat simogatni, míg anya észre nem vette. A csigaleves bejött. Péter este 10-re ütötte ki magát. Hazindultunk.
Szerző: Pelusss | máj 26, 2014
Rendhagyó módon én mentem az oviba a gyerekekért. Péter rögtön zokogásba tört ki. Nem az apját síratta, hanem az autóban levő biciklijét. Némi kesergés után belenyugodott a megváltoztathatatlanba: ma nem lesz kerekezés. Vigasztalásul a játszótér felé vettük az irányt. Egyre távolabb kerültünk a házunktól.
Nagy volt a vígság. A nyári zápor elől a csúszda alá bújtunk. Az erdő szélén indultunk haza. A második adag futózáport is sikerült kifogni. Csak már nem akadt bújóhely. Borcsa akkurátusan ballagott a menet elején, csupasz karján konstatálta, hogy az eső nagyon csikis. Pétert ölben cipeltem. Nem akart hazajönni. Összevesztünk. Mire a kutyákhoz értünk szent volt a béke. Baktattunk át a kaszálón, hosszú fűszálakat kevert a vihar. Versenyt futottunk. Mire hazaértünk, a felhők elmentek.
Otthon eső semmi. A gyerekek készségesen segítettek locsolni. Jutalmul epret szedtünk.
Szerző: Pelusss | máj 21, 2014
Reggel fél 9-kor Péternek a logopédusnál volt jelenése. Borcsit lepakoltuk az oviba, s megígértük, hogy nemsokára a bátyja is megérkezik. Addig tartsa a frontot.
Az uram bokros teendői miatt a fiút csak délben tudta volna hazavinni, ezért úgy dönött, hogy a hátralevő időt együtt fogják eltölteni. Mi az a pár óra?
Délelőtt velem dolgozott. Festett, vágott, jött és ment. Aztán futóbiciklire pattanva elkerekezett apáig. Vakmerően lavírozott a tömegben, kitartóan bámulta a földet. Én “Péter előre nézz!” felkiáltással loholtam utána, közben sűrűn kértem az elnézéseket az eltaposott gyalogosoktól. Később cipeltem a biciklit, mert a fiú belefáradt a sok rekcumolásba. Ekkor szakadt el a harisnyám.
Apával ügyet intéztek, kettesben ebédeltek, s körbebiciklizték a tavat, megetették a kacsákat, megbámulták a halakat.
Hazafele Péter szundiba merült. Az óvóda előtt ráztuk fel. Borcsi nem hányt, mint a tegnap. Örülhettünk ennek is.
Az apa-fiú nap mellékhatásaként Péter másnap nem volt hajlandó felkelni, felöltözni, fogat mosni, s oviba menni. Üvöltés ezerrel. Az óvóda ajtaján úgy kellett betuszkolni. Végül Borcsi vigasza használt. Apa megtépázott idegekkel, szomorúan ballagott dolgozni.
Szerző: Pelusss | máj 21, 2014
Alapos tésztasütés, ünneplő gúnya előkészítés, bepakolás után elindultunk Csíkba, a tett helyszínére. A gyerekek alig köhögtek. Nagy volt az öröm, mikor bésirültünk a sáros Határ utcába: lehet pocsolyázni. Két napig nem is volt ebben hiba. Túl rövid volt a gumicsizma szára. Ennyi.
Másfél nap pörgés, körömrágcsálás és intézkedés után eljött a pillanat. A vőlegény magára öltötte legjobb ruháját. Péter is, de rögtön le is vetkőzött. Nem volt hajlandó egyedül felöltözni. Segítséget sem fogadott el mástól, csak Borcsától. Borcsa éppen az udvaron sürgött-forgott a kölcsönkapott székelyruhában. Esze ágában sem volt bemenni Péterhez. Erőszakkal kellett becipeljük. Természetesen nem akart segíteni az öltözködésben Péternek. Közben a násznép gyülekezett, Péter pedig a nagyszobában ordított anyaszült meztelen.
Az autóba ülve mindenki izgatottan várta, hogy meglássa Mesit a maga teljes menyasszonyi mivoltában. Kiült a döbbenet a két gyermekarcra, mikor meglátták az álmenyasszony szőrős testét belegyömöszölve egy pompázatos fehér ruhába. Megnyugtattuk őket, ez nem Mesi, ő ezután következik. Tévedtünk. A harmadik próbálkozásra lett Mesink. A leánykérést pisszenés nélkül végignézték, valószínű még a sokk hatása alatt álltak.
Hazafele Borcsa végigzokogta az utat, mert anya, a Rossz, levetette a Borcsi csillogós kabátját, hogy ne süljön be az autóba. A bánat a polgámesteri hivatalig tartott. Akkor passzoltuk haza őket délutáni szundikálásra. A nagy biciklizésről és a templomi esküvőről lemaradtak. De nem is baj, nem volt túl gyermekbarát az időjárás. A vacsorára értek vissza, frissen és üdén.
Az előételt a gyereksoron költötték el. Nélkülünk. Fél szemmel lestük őket. Ezt követően Péter nekilátott a dekoráció felzabálásához, amit éjfél előtt nem sokkal hagyott abba, kényszer hatására. Addigra minimum 40 darab csoki katicát sikerült felzabálnia, amit, kihasználva a nép táncos kedvét, különböző asztalokról gyűjtött össze. Egy pohár narancslé mellett összebarátkozott Bonival és Zsuzsával. Később Istvánnal kergetőztek.
Borcsa Izával került szoros kapcsolatba. Hazamenetelkor meg is mondta, hogy ő a legjobb barátja. Igaz, hogy miután Iza levetette a székely ruhát, nem ismerte meg, ám ez nem változtatott az érzelmi kötődésen.
Az est folyamán számtalanszor összevesztek. Rendszerint a tánc miatt: ki mikor kivel táncol. A színpad be lett barangolva, csuromvizesre futkározás kipipálva.
Kürtőskalács zabálás, rohangászás folytatódott a vasárnapi visszahíváson két zombi szülő kíséretében.
Hozzászólások