Szerző: Pelusss | máj 9, 2014
Itthon az élet csupa pörgés. Szorongatnak a feladatok és a határidők. Meggyszem a habon: Apa lába meghúzodott, sántít előírás szerint. Borcsa tegnap este azt kérte az imában, hogy apa gyógyuljon meg, hogy tudjunk forogni. Ma reggel már azt is szerette volna, ha apa újra sas lenne, rohangálna utánuk, s elkapná őket.
Délután felhősen jöttünk haza. Spenótot ki kell szedni, paszulyt el kell ültetni, kéziratot át kell nézni, mai és holnapi ebédet kell főzni + a napi rutin. A takarítást és vasalást már fel sem vettem a listára. Felvezetésként letisztítottam a tűzhelyet. 10 perc elteltével háromszor futott ki és sült rá a krumpli. Borcsa folyamatosan beszélt. Figyeltem, nem vesz levegőt. Beadtam a derekam, iskolást játszunk.
Péter be sem akart jönni, homokozott az udvaron, Apa fel-le sántikált a kertben, a kaszálnivaló fű, a vágnivaló fa és a gyomos virágoskert látványával ijesztegette magát.
Már rég ebédeltünk, de Borcsa még mindig beszélt. Csupa fontos dolgot. Mire a Péter keresztanyja felhívott, kattogott az agyam. Ezért kiabáltam vele.
A spenót azóta is nő, a paszuly indulásrakészen virraszt a kamrában. Talán egyszer, ha sikerült elég korán kelni.
Szerző: Pelusss | máj 9, 2014
Borcsa: – Anya, vegyünk új autót, pont olyant, mint ez, ni. – mutat a mellettünk elhúzó szép, nagy, csillogó autóra.
Anya: – Jó ötlet, Borcsa, de nincs rá pénzünk.
Erra Borcsa komolyan: – Többet kellene dolgoznotok, te is, apa is.
Szerző: Pelusss | máj 6, 2014
Nagy tortaszorongatások közepedte megérkeztünk a nagyszülőkhöz. Az egy hete ott vakációzó gyerekeinkért jöttünk. Egyúttal Peti szülinapot, anyák napját és házassági évfordulót ünnepeltünk. Ezért volt a meglepetés torta.
Piri mama is számon tartotta a felsorolt ünnepeket, ezért ő is készített titokban egy pöttyös kutyatortát, mert ez volt a kívánság. Elég jól megúszta, 101-et is kérhettek volna 😀
Nagy volt a vígság. Úgy megnőttek, ügyesedtek, s minden. A kalandokat hazáig mesélték. Voltak a vásáron, körhintázni kétszer, kisautózni szintén kétszer. Ettek mustároskenyeret. Minden nap számbavették a kertet, számolgatták az almákat, cseresznyéket a fán. Nyúzták Szimatot, gyomlálták a virágokat. Megérett az első eper. Bicikliztek. Bezárták a nagyszülőket a pincébe és a pince előtt üldögélve szívtelenül hallgatták a segélykérést. Piri mamáék saját magukat kellett kiszabadítsák, mert a két gyermek nem értette, mi a gond.
Bánatosan konstatálták, hogy mamáék milyen szomorúan maradtak otthon. Mert egyedül vannak. De nem baj, holnap (felnőttnyelven: majd valamikor) jövünk még, hiszen Zsibóra is el kell menni, s Bagos is a listán van.
Szerző: Pelusss | ápr 29, 2014
Húsvét után a gyerekek a nagyszülőknél maradtak.
Egyik nap Piri mama a mákkal teleszórt ágynemű láttán felkiáltott:
– Ki nevelt titeket így, hogy mamát keserítsétek?
– Apaaaaaaaa! – jött az egyhangú választ.
Hátradőltem 🙂
Eközben mi a mókuskereket pörgettük előírás szerint. Három munkanap után megérkezett a várva várt vendégsereg: Borcsa keresztszülei, három királyfival. A gyerekek is hazakerültek. Borcsát elbűvölte Andris baba mind a 7 hónapjával. Sokat babusgatta, csodálta a kiságyat, megmérte a talpát, megszámolta a fogait, leste a mosolyát, s mindenről jelentett.
Zsomborral és Csabával akadtak tulajdonjogi viták. Szegény Csabit a harmadik napon búcsúzás helyett üvöltve tuszkolták be az autóba, mert Péter egy pillanat erejéig sem volt hajlandó megosztani vele egyetlen homokozólapátot sem. Miután győztesen került ki a csatából, boldogan szorongatta a lapátokat, gereblyéket, ásókat és ezt szajkózta: Péter ügyes. Ily békétlen elvállás után gyerekszinten a viszontlátás örömét nem erőltettük.
Keveset aludtunk, éjszakába nyúlóan beszélgettünk, két este is sikerült elcsendesíteni egymásban a gyereknevelés terén megfogalmazódó kételyeinket. A gyerekek nem kíméltek, idő előtt ébresztettek.
Hétfőn megújult erővel szálltunk vissza a mókuskerékbe.
Szerző: Pelusss | ápr 27, 2014
Szerző: Pelusss | ápr 23, 2014
Borcsa: – Borcsa haragszik dédire, mert itthagyott minket. Felment a mennybe, s itthagyott minket.
Anya: – De Borcsa, dédi most már mindig velünk lesz, Jézuskához ment, onnan vigyáz ránk.
B.: – Borcsának elege van, hogy mindig mindenki Jézuskához megy!
Hozzászólások