Szerző: Pelusss | Már 26, 2014
A fiúk úszni mentek. Borcsa ült az ágyszélén, motyogott magában Péterről, s az úszásról. Elhallgatott. Csend perceken át. Tudtam, hogy ha Borcsa nem beszél, akkor nagy a baj. Lázas volt, köhögött. Mesét olvastam, csukott szemmel hallgatta.
Mire a fiúk megjöttek, Borcsa már szundizott. Ki-ki kukucskált, annyi ereje még volt, hogy a lábával az ágy mellett üldögélő Péter fejét rugdossa.
Péter farkaséhes volt. Válogatás nélkül gyúrta be a falatokat. Én repkedtem a boldogságtól, juhé, eszik a fiú. Az apja örömét némileg beárnyékolta a fiú étkezési stílusa (evőeszközhasználat mellőzése, tányér kinyalása) valamint az ezzel járó maszatos ábrázat.
Borcsa már rég aludt, Péter szeme is lecsukódott volna, ha hagyta volna. Ehelyett azt skandálta: Péter nem álmos. Elbúcsúztunk, lefeküdtünk. Péter a nappaliban őrjöngött. Tiltakozott a szülei fáradtsága ellen. Becsoszogott az ágyunkba. Inkább félálomban mint ébren továbbra is azt mondogatta: Péter nem álmos. Álomport szórtam a szemére. Még jobban kiakadt. Apa meseolvasást, játékot javasolt. De a fiú erejéből csak tiltakozásra futotta. Egyszer csak két ásítás között, megszólal: Péter álmos. Zokszó nélkül baktatott be a szobájába, s aludt reggelig.
Szerző: Pelusss | Már 25, 2014
Hangyás Enikő eljött az oviba, s bemutatta kedvenc kutatási területét: a hangyákat. A fáma szerint még mikroszkópot is hozott. De kifestőst biztos.
A gyerekeink már előző nap készültek. Sokszor szoktuk nézegetni a környékbeli kaszálókon levő nagy hangyavárakat. Tehát nem voltak teljesen járatlanok a témában.
Hogy konkrétan miről szólt a hangyanap, nem tudjuk. A gyerekeink legyintenek a kérdéseinkre: mit mesélt Enikő, hol élnek a hangyák? Mit esznek? A válasz egy sajnálkozó tekintet (szegény anyáék, még ezt sem tudják 😀 ).
Azonban a hangyás kifestő paksamétát lelkesen hurcolják magukkal, Péter még a templomba is elhozta, egész úton a hóna alatt szorongatta mind a három hangyás lapot, igaz, ez nem enyhítette a mise közben fellépő kekszhiányt. Borcsa számára kitűnő oktatási segédeszköz, mikor iskolást játszunk, törékeny csomag, mikor vonatozunk a nappaliban, csendes hálótárs éjszaka.
Szerző: Pelusss | Már 19, 2014
Sötétbarnaság volt.
Szőlőültetéssel vigasztaltuk magunkat. Ástuk a mély gödröket, lapátoltuk a göröngyöket, szórtuk a tárgyát, öntöttük a vizet. Találgattuk melyik a muskotály, melyik a zalagyöngye. Mert összekeveredtek. A gyerekek a szomszédokkal elmentek biciklizni. Egyszer látjuk, hogy Borcsa baktat fel egyedül a dombra. Otthagyta a társaságot, inkább segít nekünk. Elmegy megkeresi a kiskapát. Próbáljuk távol tartani a szőlőtövektől, kapálja a bokrok alját szaporán.
Lányokul sóskát rágcsálunk, petrezselyemzölddel, snidlinggel kitűnő csemege. Péter is hazaérkezik. Kapál boldogan az apjával. Az epret ritkítja.
Tavasz van.
Szerző: Pelusss | Már 17, 2014
Édes: – Borcsa, én varrok neked húsvétra egy varsolci ruhát.
Borcsa: – Jó, Édes, jó! Legyen pörgős, virágos, legyen rajta csokor, s itt elől egy barbibaba.
Szerző: Pelusss | Már 17, 2014
Borcsa: – Péter milyen piros pontot kérsz? Zöldet vagy kéket? 😀
Péter: – Zöldet.
B.: – Hát sajnos nincs.
P.: – Akkor kéket.
B.: – Kék sincs. Sajnos csak narancssárga piros pont van.
Szerző: Pelusss | Már 13, 2014
Ismét itt a Nagy Köhögés és Magdi mama. Így a gyerekek otthon kuksolnak. Délután örömmel ugranak a nyakunkba, mesélik az élményeket: kirándultak, csigát gyűjtöttek, virágot szedtek, s Péter összevágott egy igazi zsebkendőt. Borcsa természetesen felvilágosította: Péter rongyot nem vágunk. Mamikától kell kérni papírt. Tudod.
Borcsa előszeretettel világosít fel bárkit az élet dolgairól: Mama, a vízzel nem pancsolunk, az afrikai gyerekek szomjaznak. Péter egyél kenyeret is! stb.
Türelmetlen ebéd után kezdődhet a játszás. Éttermet nyitunk. Péter a pincér. Végigkérdez mindenkit, és elismétli nekem, ki mit kér. Természetesen mindenki csomagba kéri az ebédet, mert a cs hangot gyakoroljuk a héten. Csiga és csoki is gyakran szerepel az étlapon, az egyik vendég pedig csikóval jött. Péter nem ejti tisztán a szavakat, ezért szótagolva elismétlem neki. Egy idő után Borcsa szótagolva beszél 😀
Mikor elunjuk a sok tortalevest, csigatésztát, várat építünk. Én, a naív azt hiszem kockákból. De nem, takarókból, párnákból, lepedőkből. Egy igazi várkastélyt. Borcsa a várkapitány, Péter az úrficska. Úrficska csak úgy léphet be a várkapun, ha közli a jelszót: zöld. Mindig ez a titkos jelszó.
Fél óra múlva megnyitjuk a csikóboltot. Péter pénzt vág. Mire befejezi, Borcsa már minden csikón túladott. Botrányos. Sürgősen feltöltjük az árukészletet.
Jó dolgom van. Nem kell főzni, vasalni, tízórait csomagolni, ruhákat pakolni. Játszhatok egész délután.
Hozzászólások