Szerző: Pelusss | jan 16, 2014
Nem, nem az immunerősítő okozta a hasmenést, ami hétfőn már hányással társult. Péter törékeny testét egy galád vírus támadta meg. De ez csak két nap múlva derült ki. Akkorra a fiú már eléggé kiszáradt, s az ovistársaknál is jelentkeztek a kezdeti tünetek.
Kedd reggel számtalan éjszakai hányás és hasmenés után felhívtam Piri mamát, nem-e tudna feljönni Pétert ápolgatni. Hagyott csapot-papot, fél óra múlva már buszon ült. Innen tudjuk, hogy ő valójában egy Szupergyors Nagyi. Két óra múlva, egy átszállással, 110 km megtétele után a tett helyszínére érkezett. Családorvosssal való konzultálás után kezelésbe vette a fiút. Igenám, de Péter sem enni, sem inni nem volt hajlandó. Erőszakkal tuszkoltuk bele a folyadékot. Szerda délelőtt csak aludt volna, cserepes volt a szája. Piri mama riasztott, apa rögtön indult utána.
A sürgősségen infúziós koktéllal indítottak. A fiú bátor volt, mint mindig. Egyedül helytállt olyan nehéz helyzetekben, mint a vérvételt vagy a pillangó kézfejbe kerülése. Az infúziót otthon folytattuk. Ügyes állványt eszkabáltunk egy állólámpából és egy vállfából. 11 órán át csepegett a nedű. 30 csepp percenként. Számoltuk is eleget, hogy pontjó legyen. Estefelé már vacsorát kért, viszont inni azóta sem igazán akar. Vesződünk, diétáztatunk, itatunk. Gyors felépülést szeretnénk.
Szerző: Pelusss | jan 13, 2014
Egy derűs szombat reggelen Péternek hasmenése támadt. A szó átvitt értelmében én is bekakáltam: biztos vírus. Magam előtt láttam kicsi sovány Pétert infúzióra kötve a kórházban. Kapokodtam fűhöz-fához, minden otthon fellelhető hasfogót megpróbáltam beleerőltetni a fiúba. Így lett a nappali fala illetve az uram nadrágja ragyogó orhidea színű, aminek akár örülhettünk volna is, hiszen 2014 divatszínéről van szó. Nagyon trendik vagyunk. Viszont Péterbe egy korty áfonya sem jutott.
A gyerekes vendégek egy óra múlva kellett volna érkezzenek. Értesítettük őket a fejleményekről, szomorúan nyugtáztuk, hogy a tavalyról elmaradt találkozásunk ezalkalommal is halasztásra kerül. Péter még az áfonyás könnyeit törölgette, amikor kiderült, Kincső nem jöhet. Hisztiroham ismét.
Lenyomoztuk: az oviban nincs hasmenős vírus, a fosás oka az éppen aktuális immunerősítőnk. Egész nap vendégeskedtünk.
Vasárnap Péterrel elballagtunk a templomba. Azt hittem, túl van a hasmenésen. Egyszer csak: Anya, pisi! – felkiáltással elkezdett rohanni kifele. A templomkert bokros felébe vettük az irányt. A dzseki cipzárja beakadt, sokat kínlódtunk. Valahogy leráncigáltam a kabátot. Le a pulcsit is. Végre hozzáfértünk a kertésznadrág cipzárjához. A dzsekit meggondolatlanul a földre dobtam. Közben tajtékzott a szél. Az utolsó pillanatban kaptam el a repülő kabátot, mielőtt a bűzlő matériába belerepült volna. Péter feneke lefagyott. Kissé körülményesen, de sikerült visszatuszkolni a fiút a ruháiba. Hálás voltam, hogy nem kellett ezt eljátszanunk többször is.
Szerző: Pelusss | jan 9, 2014
Újévre Péter is meggyógyult. Legalábbis a légcsőhurutból. Vízkeresztre pöttyös lett. Himlőre gyanakodtunk, de megúsztuk egy szimpla tejérzékenységgel.
Az év első napján nyúlnyakászásra került sor. Tibi kománk nem sajnálta tulajdon új zéladni nyúlját, s behozta a házba. Négy gyerek piszkálta egyszerre. Az ötödik azért nem, mert még nem dolgozta fel a fekete nyuszi elhunytát. Szóval ez a fehér, vastag bundás, direkt a csíki hidegre kitenyésztett nyúl kitünően bírta a nagy szeretgetést.
Vikibaba meglátogatása is megér pár sort. Már az autóban azon tanácskoztak a gyerekek, hogy Vikibabának van-e testvére. Nincs – közöltük a tényeket. Biztos lesz – állította Péter. S igaza volt. 🙂
Vikibaba játékai nagyon érdekesek voltak. A baj csak az volt, hogy mindenből csupán egyetlen darab volt. A hintalóból is. A gyerekeink felváltva lovagoltak illetve veszekedtek. Aki nem lovagolt, az veszekedett a másikkal, hogy szálljon le, mert ő következik. Megvitatásra került az a téma is, hogy leszállás előtt kell-e parkolni a lóval. Vikibaba mind az egy évével nem sajnálta egyszem bundás lovát, akkor szállt be a buliba, mikor veszélybe érezte a laptopját. A csillogó, hangoskodó, soha nem látott kütyű elbűvölte a gyerekeimet. Ezen már hárman kellett osztozni. Mindhárman könyörtelenül képviselték saját érdekeiket. Viszont a pufuleczabálás nagy békességben zajlott.
A Madéfalvi veszedelem emlékét is igyekeztünk ápolni a lehetőségekhez mérten. Részt vettünk a szabadtéri előadáson, mely a 250 évvel ezelőtti történéseket idézte fel. A gyerekeknek úgy adtuk el, hogy lesznek lovak. Borcsának és Péternek ez azt jelentette, hogy lovagolni fognak. Nem bátortalanította el őket az a tény sem, hogy nem pónilovak voltak a darab szereplői. Nyúztak, hogy menjünk lovagolni. Azzal érveltünk, hogy itt és most csak a huszárok lovagolnak.
Az egyre neccesebbé váló helyzetet a nyalókás stand jelenléte oldotta meg. Mindenki választhatott egy nyalókát. Egy fél piros virág elszopogatása után, Borcsa Péter hosszukó csavarintos nyalókáját szerette volna. Az sem riasztotta el, hogy a Péter cukorkája ekkorra már tiszta piros szőr volt, mert minden nyalásnál végighúzta a sapkája kötőjén. Péter ragaszkodott a szőrös nyalókához. Sárkány Ella színre lépett. Magdi mama gyorsan vett még egy nyalókát. Három ragacsos félnyalóka lapult a táskámba hazafele menet. De így is sikerült fél óra leforgása alatt elfogyasztani több hetes fogrothasztó cukoradagot.
Közben zajlott a darab, a gyerekek előttünk álltak. Így utólag, a fényképeket nézegetve derült ki, hogy Borcsa leginkább a hangok alapján rekonstruálhatta volna a történetet, ugyanis a sapkája az orrára csúszott. 😀
Gábor tata kiállítására is készültünk rendesen. Főleg mi, nagyok. A megnyitó előtti napon a gyerekek is beszabadultak a terembe. Egyetértésben nyugtázták, hogy: Ez szép, tata. A megnyitó napján kint futkároztak, csúszdáztak, telhetetlenül zsíros kenyeret zabáltak. A sok szép szó után eljött a pillanat, hogy elbúcsúzunk a leánytól. Péterrel hármasban hazafelé vettük az irányt. Hiányozni fogsz, Tibi apa! – mondta kissé megrendülve Borcsa. A könnyfakasztás sikerült.
Szerző: Pelusss | jan 9, 2014
Egyszer csak a gyerekek meggyógyultak-forma. Hazacihelődtünk. Ekkorra már a nagyszülők is kiütötték magukat. Hagytuk őket gyógyulni. Három napon át fontolgattuk, kell-e orvoshoz vinni Pétert. Nem vittük. Közösségbe se nagyon, hogy ne fertőzzön, ha mégsem pusztultak volna el a vírusai. A közösség jött hozzánk.
30-án reggelig vaciláltunk, hogy menjünk, ne menjünk. Mentünk. Másfél óra alatt összepakoltunk. A gyerekek szorgosan segítettek, építő ötleteket adtak a csomagok tartalmát illetően. Némi nézeteltérést követően Péter kitépett egy tincs hajat a Borcsa fejéből. A leány üvöltött, a legény vigyorogva hozta a trófeát. Borzasztó volt a hosszú hajtincs a markában. Monjuk, ezt követően már Péter sem sokáig vigyorgott.
Móric most sem hagyott cserben. Minden befért, még a szobakerékpár is 😀
Boldogan zötyögtünk a Maros-mentén, mikor kitört az éppen aktuális forradalom. Merthogy én, mint anya, felzabáltam az alvó lányom maradék szendvicsét, amiről előzőleg szóban lemondott. “Anya! Te mindig mindent megeszel!” – tapintott a gyenge pontomra Sárkány Ella.
Mindezen lelki gyötrődések ellenére megérkeztünk Csíkba, ahol nyoma sem volt a csíki télnek.
Szerző: Pelusss | dec 29, 2013
Borcsa: Egyszer megszületett a Kisjézus. Jött az angyal Józsefnek. Mi baj történt? Fuss el és maradj ott, amíg mondom. Heródes király rossz, megöli a kisbabádat. Gyere József (Péter), üljünk fel a szamárra. (Felcihelődnek a hintalóra).
– Mindent feltettünk, József? A vizet is? Na ideérkeztünk. Ide lecipeljük a cuccot. Most alszunk és visszatesszük a csomagot. (megint fel a hintalóra).
– Ki lesz Heródes király?
Péter: Borcsa.
B. – Akkor ki lesz az anyuka?
P.: – Borcsa.
B.: – Akkor miért mondod, hogy Borcsa legyen Heródes király?
P.: – Csak.
B.: – Legyen apa.
P.: – Nem, legyen anya.
B.: – Legyen két Heródes király.
Szerző: Pelusss | dec 28, 2013
1. – Mama, te vagy a hibás! -üvölti Sárkány Ella, miközben a nagyanyja injekciózza.
Anya előadásba kezd felvilágosító célzattal: – Borcsa nem beszélhetsz így, Mama gyógyított meg.
– Na jó, Borcsa csak viccelt.
2. Borcsa nagyon jól taktikázik vitatkozás közben. Ha valami butaságot csinál, Apa összeszidja, s elmagyarázza, hogy miért volt rossz, amit tett. Erre Borcsa krokodilkönnyes szemével rátekint az apjára és szipogva megszólal:
– Borcsa nem haragszik Apára.
3. Ha Borcsa kihúzza a dugót Péternél, a fiú nem válogat az eszközökben. Üt, vág, ahol csak éri. Vészhelyzetben Borcsa felkiált:
– Péter, testvérek vagyunk, igaz? Borcsa szeret.
Hozzászólások