Péter akkutárusan vagdosta a paprikát a lecsóba. Sokat. Fél órán át megszakítás nélkül. Ráadásul a biztonság kedvéért a kés életlen volt. Néha feljajdult, de vér nem folyt. Felvágta a tököt is. Megkeverte a muffintésztát, közben eltört egy csészét, bűnbánó szemekkel bocsánatot kért, s kavart tovább. Konyhatündér, tudjuk.
Borcsa ez idő alatt többször kirohant a konyhába, óriási lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, s pár másodperc múlva elrohant “dolgozni”.
Így könnyű. 🙂
Amint a mellékelt illusztrációk is bizonyítják, szüreteltünk.
A nap, mint illik, bográcsfőzéssel kezdődött. A gyerekek lelkesen cipelték az előkészített zöldséget, húst és vizet az udvar másik végébe felállított üsthöz. Csak a murok borult ki. Péter segített apának fát gyűjteni. Miután a bográcsost beizzítottuk, kezdődhetett a szüret. Az aprónép különböző munkamódszerekkel gyűjtötte a termést: Borcsa szemenként szedegette, Péter megelégedett a klasszikus fürtös módszerrel, s akkurátusan válogatta a vederbe hullott leveleket. Ez is ment egy darabig, aztán inkább várat építettek a veteményes közepén. A matéria kitűnő volt, hiszen előző nap esett.
A must és a bográcsos mindenkinek jólesett.
Magyarázat: Péter úszni készült. Borcsi nem, de felvette a fürdőruháját és segített ebédet főzni. A fürdőruha átmenetileg felváltotta a pörgős szoknyát.
Borcsa nem szeret utazni, s nem szeret lefeküdni, aludni sem nagyon szeret.
Ezért mindenféle kifogásokat talál, hogy most azonnal álljunk meg, hogy apa még egyszer menjen be a szobába, s hogy egyáltalán senki ne is feküdjön le.
Az első számú problémát kitűnően lehet orvosolni a Kell kakálni! felkiáltással. Araszolunk a dugóban, Borcsa beszól. Ismerjük a cselt, de azért mindig bedőlünk. Kezdődik az alkudozás: Biztos, hogy kell? Várj egy kicsit, keressünk egy bokrot. Figyelemelterelés is bevállik néhány másodpercig. Megyünk mendegélünk, végül egy parkolóban mégis megállunk. Persze produkció semmi. Jön a szónoklat. Indulunk, s néhány perc múlva kezdődik előlről a történet. Gyakorlatilag, ha Borcsa nem alszik az autóban, akkor Kell kakálni! van.
Sötétedéskor rázendít: Borcsának reggel fáj a hasa. Logikus, hogy Borcsa le sem fekszik. Ha nem alszunk, akkor nincs reggel, ha nincs reggel, nincs hasfájás. A felnőtt igazság azonban az, hogy Borcsának nem fáj a hasa, sem este, sem reggel.
Hétfő reggel az oly közkedvelt fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal elvet követve, Péter elment az apjával logopédushoz, Borcsa eljött velem dolgozni. Nagy volt az izgalom, Borcsa már előző este azt kérdezgette: Anya, megtanítja Borcsát dolgozni? S akkor Borcsa anyával ketten dolgozik, igaz?
Megérkezésünk után lelkesen nekiállt rajzolni. Én pedig az asztalomon tornyosuló iratkupacot kezdtem felszámolni.
– Anya, mikor dolgozunk? Anya megtanítja Borcsát dolgozni?
– Gyere segíts, pakoljuk ezt el.
– Jó-jó, de mikor dolgozunk?
– Borcsa, anyának ez a munkája.
– De anya, ez nem munka. Mikor dolgozunk?
😀
– Halló, Anya? Képezeld, Borcsa megette a vajaskenyeret. Borcsa ügyes kislány. Péter?
– Halló, Apa? Képezeld, Szimatnak vannak ekkora kicsi kutyái, ni. Péter? És Borcsa tud énekelni: Süss fel lap, fényes lap, kertek alatt a bárányok megf
Hozzászólások