Szerző: Pelusss | aug 5, 2013
Úgy alakult a péntekünk, hogy Pétert magunkkal hoztuk dolgozni. Velem kezdett. Reggelivel indítottunk. Sajnos 8 előtt 5 perccel elöntötte az agyamat a boldogság, ahogy nézegettem ezt az ügyes, aranyos, rendes kicsi Pétert, s megvettem neki a csokiskiflit a boltban. Kívül belül csokist. Azonban még idejében rájöttem, hogy ha ezt a sok csokit Péter mind begyúrja, akkor kő kövön nem marad, úgy felpörög. Ezért kihasználva a gyermek jóindulatát igyekeztem felzabálni előle a csokis részeket. Rosszul is lettem. Mit meg nem tesz a gyermekéért egy anya. 😀
Reggeli után nekiláttam dolgozni. Péter nem zavart, szorgalmasan vagdosta a papírokat, rajzolt, szúrókázott, almát evett, segített fénymásolni. Komoly munkaerő volt. Utolsó felvonásként kipakolta a papírszemetesemet. De ekkor már 11 óra volt, s apa következett.
Alapos rohangászás után apa ebédelni vitte Pétert. Valószínű az uramban is tomboltak a boldogsághormonok, apai büszkeség s egyebek: Péter csokitortát ebédelt. Így becsokizva beült az apa irodájába. Szorgalmasan nézte a mesét. Közben az uram lebonyolította ügyes bajos dolgait. 3-kor már uszodában voltak. Sajnos a csoki hatása kiment, Péter csak félórát volt hajlandó kalimpálni.
4-kor izgatottan pattantunk be az autóba. De ez egy másik történet. 🙂
Szerző: Pelusss | Júl 29, 2013
A régi idők emlékére: csak mi, ketten.
Péterfiú reggel 9-ig aludt. Tíz perc múlva már tekertünk. Bejártuk a falut, vásároltunk. Hazaértünk, Péter frissen és üdén pattant le a bicikli hátsó üléséről, én fáradtan támasztottam magam a farakáshoz. A dombot még mindig nem tanultam meg.
Gyors uborkaszedés, lassú szőnyegmosás, pancsolás. Szakácskönyvnézegetés. Sok dominóparti. Paprikatöltés. Ebéd kettesben. Portörlés. Tökpucolás. Szakácskönyvnézegetés ismét. Főzés a mackóknak. Kukoricarágcsálás. Kimerítő strandolás a szomszéd lányokkal. Este 6-kor fáradtan heveredik le az ágyra. 14 óra múlva ébred pizsamában, egy másik ágyban 🙂
Ui. Kétszer veszekedtünk. Már nem is emlékszem, min. De átmenetileg haragudtunk egymásra. 🙂
Szerző: Pelusss | Júl 22, 2013
Szerző: Pelusss | Júl 19, 2013
Egy hetes kiszállás után érkeztünk haza Péterrel (Borcsa a nagyszülőknél maradt). Nem érdekelnek a csomagok, hidegen hagy, mi van a házban, egyből vágtatunk fel a kertbe. Péter határtalanul boldog, emelgeti az uborkaleveleket, tapsol. Nézegeti a zöldpaszulyt, megkeresi a borsót. Kacag, ugrál, tapsol és csodálkozik. Nem érdekli a csúszda, a benti játékok, csak hordja kupacba hordja az uborkát. Együtt lelkesedünk.
Szerző: Pelusss | Júl 19, 2013
Péter csokist kért, Borcsa eprest (felnőttnyelven meggyest), Anya ordást, Apa valami kimondhatatlan nevűt. Ültünk a teraszon, nyalogattuk a gombócainkat, néha cseréltünk.
Akkora idill volt. Senki nem cibálta senkinek a haját, senki nem visított, senki nem osztotta az igazságot, senki nem énekelte a Cirmos cicát. Csak örültünk. A gyerekek a fagyinak, mi a boldog családi körnek. 🙂
Szerző: Pelusss | Júl 19, 2013
Elindultunk a Nyeregbe. A borvíznél parkoltunk, kiválasztottuk a legmeredekebb útat, s kaptattunk felfele majnem négykézláb a két gyermekkel. Meghökkentettük a népeket. Ismerjük az aprónépet, hamar megunták volna a kacskaringós, ráadásul hosszú utat.
Elől Péter ment, a csapatkapitány, azán Anya, Borcsa és a sor végén Apa. A dombtetőn megpihentünk, nézelődtünk. Aztán be az erdőbe. Az út tele volt tobozzal, lelkesen gyűjtögették. Megérkeztünk a kápolnához, beköszöntünk. Ahogy ereszkedtünk a Nyeregbe Borcsa elvesztette a kicsi őzikéjét. Lila a neve és természetesen láthatatlan. Péter a nagy láthatatlan kutyáját vesztette el, Pici névre hallgat. Kerestük egy darabig. Aztán megtaláltuk mindkettőt, örültünk nekik.
A Nyeregben fújt a szél erősen, de nem hagytuk magunkat. Lassanként mindenki megérkezett. Péter kártyázott egyet a lányokkal, barangolt az erdőben, Borcsa cipelte a zsák szemetet, amit ketten gyűjtöttünk össze. Bámultuk a siklóernyőket.
Hazafele a hosszabb utat válaszottuk. Fáradtan bandukoltak lefele. De mindenki elért az autóig a saját lábán a saját hátizsákját cipelve. otthon Borcsa kidőlt. Péter azt hitte, nem álmos. Elment csirkét etetni, leheveredett a fűbe a ketrec mellé, kalapját a szemébe húzta, s elaludt.
Hozzászólások