Borcsaságok
Borcsa nézegeti az esküvői fotónkat.
– Anya vesz Borcsának királylányruhát?
– Igen, Borcsa, majd ha megtalálod a szerelmed.
– Borcsának Apa a szerelme.
🙂
Világos
– Gyere ide te kismanó. – mondom Borcsának.
Erre Borcsa mérgesen:
– Borcsa nem kismanó. Borcsa Borcsa. Péter Péter. Tibiapa Tibiapa. Sziszianya Sziszianya.
Önbizalom és öröklés
Minden reggel 7 óra magasságában önbizalom erősítő tréning zajlik szerény hajlékunkban, melynek módja a következő: munkaruhába öltözve elkezdem ébresztgetni a gyerekeket. Borcsának kipattan a szeme, s azonnal kezdi: anya szép, szép ruha, szép blúz, szép szoknya, Sziszianya szép. És mosolyog hozzá szélesen. Következő mondat: Borcsának is vesz ilyent? 😀 Vagy: Mikor anyának kicsi lesz, a Borcsáé lesz, nem Péteré, a Borcsáé. Péternek apa ad 😀
Ui. Gyerekruháink többségét örököltük. Ritkán vásárolunk. Borcsa minden ruhadarabra megkérdezi: Ezt kitől kapta Borcsa? Egyik alkalommal közölte a nagyanyjával, hogy majd ha mamának kicsi lesz a nyaklánca és a fülbevalója, akkor elörökli 🙂 Ugyanezzel a logikával vezette le, hogy biztos én édesanyámtól öröklöm a ruháimat, Borcsa pedig tőlem. 🙂
Büdös
Ovi után beülünk az autóba. Indulunk haza. Borcsa nagy vigyorogva megszólal:
– Apa büdös.
Nem válaszolunk. Igyekszünk tartani magunkat a legújabb pedagógiai módszerünkhöz. A magyarázás, kérdőrevonás, szigor ezidáig nem hozott eredményt e téren.
– Apa büdös. Apa bekakált.
Beszélgetünk tovább, nem veszünk tudomást Borcsáról. Ő azonban nem hagyja magát. Egyre hangosabban kiabálja, hogy Apa/Anya/Péter büdös/bekakált.
Apa elveszíti a türelmét:
– Borcsa ha még egyszer meghallom, kiszállsz az autóból, s gyalog mész haza! Ezt akarod?!
Néma csend. Engem szokás szerint a röhögés fojtogat. Jól álcázom magam, pedig akkor még nem tudom, hogy van csattanó is.
Borcsa megszólal:
– Semmi nem büdös. 🙂
Ezt akartunk, nem?
Szélvész
Itt a szélvész. Két copfja van. Süvít, csilingel, fireg-forog, dorombol és dörög. Néha villámokat szór a szeme 🙂
Egész nap kijelent. Egyre kényelmetlenebb és valótlanabb állításai vannak. Mamával kezdődött, de most már bárki lehet alanya a Mama/Apa/ Anya/Péter büdös kijelentésnek. Az ebéd rossz, mert Szimat belekakált. Borcsa pedig ügyes. És figyelem, most Borcsa elmeséli. Minden történet úgy kezdődik, hogy Borcsa/Péter megszületett. Messziről indulunk, aztán jöhet a piros és a zöld kutya, amit Apa vesz Borcsának és Péternek. Vagy Izsa néni (óvónéni), aki segített Borcsának felmászni a csúszdára. Várj, Apa, Borcsa most szaval. Kezdődik a mondókatár. Reggel hatkor. Torkaszakadtából, Apa fülébe.
Egy hét
Volt Péterrel egy duruzsolós hetünk. Sok mesét olvastunk, közösen dolgoztunk a kertben. Ismét bizonyossá vált, ami már rég tudtunk: Péter szeret a konyhában tenni-venni. Kitűnően kezeli a zöldséghámozót, nem fáradt bele a tök és uborkahámozásba, gondosan eltakarítja maga után a szemetet. 🙂
Volt egy városi nap is, amikor Péter a keresztanyjánál volt, majd munka után a Sétatéren szórakoztunk. Kincsővel együtt etettük a kacsákat, rágcsáltunk kukoricát, csúszdáztunk, s megpihentünk a fák alatt.
Szombat este mi is Szent Iván éjt tartottunk. Jöttek a barátok. Péter aludt egy nagyot, aztán a fiúk felváltva nyakukba vették s becipelték a faluba. A gitárest alatt inkább egy Panna nevű kislánnyal barátkozott, aki büszkén kiabált oda az apukájának: Apa, nézd, új fiúm van 🙂
A színházi előadást becsületesen végignézte, tapsolt, heverészett a földön, s belakmározott. Éjfél előtt dőlt be az ágyikójába. Nem zavarta a felnőttek zaja, mozdulatlanul aludt reggelig.
Hozzászólások