Szerző: Pelusss | jún 24, 2013
Péter belázasodott. Így bár egész évben szorgosan járt oviba, nem szerepel a csoportképen. Borcsi, aki jó egy hónapja koptatja az óvoda játékait, ott virít az első sor előtt. Messziről látszik, hogy az utolsó pillanatban sikerült leültetni a morcos leányt.
A délutáni évzáróra Péter is szalonképes lett, így megérkeztünk a nagy gonddal elkészített macskafülekkel. Amíg elkezdődött a produkció mindkét gyermek lelkesen sétált a füleivel, utána már nem lehetett a fejükre tenni. Borcsa messziről elkerülte a színpadot, Péter akkor rohant fel, mikor elkezdődött az előadás. Borcsa ezalatt lelkesen szedegette le a szalámikat a terem végében a szendvicsekről. Csokis sütit evett melléje. Végül sikerült kijutni az udvarra. Mire sétáltunk egyet, véget ért a kiscsoport előadása.
A nagyok műsorára Borcsa is felbátorodott. Az első sorból üvöltötte a verseket. Ismét az udvarra kényszerültünk.
A nap végén az óvónénik az évközben összegyűjtött piros pontokat ajándékkal jutalmazták. Némi zavart keltett bennem, hogy nem emlékeztem, adtam-e pénzt Borcsa részére is. Ugye Borcsa nem sok piros pontot gyűjtött be ezalatt a pár hét alatt. A botrány elkerülése végett nem akartam bemenni a terembe. A leány ismét szalámit akart enni csokis sütivel. Ő győzőtt. A sor végén felolvasták Borcsit is. Mindenki lelkes volt.
Szerző: Pelusss | jún 19, 2013
A minap hazafelé menet zseniális ötletünk támadt az urammal: elkészítjük megboldogult leány- s legénykorunk nagy kedvencét az úszószigetet. A gyerekekkel közösen nagy móka lesz. Úgysem lehet kimenni a nagy hőségben.
Már az oviban beígértük a nagy közös főzést. Péter lelkes volt, Borcsát azzal biztattuk, hogy tortát készítünk. Miután mindenki kimosakodott, s beöltözött kuktának, leosztottuk a feladatokat. Anya főzi a pudingokat, apa irányítja a munkát az ebédlőasztalon. Péter és Borcsa kekszet áztat tejbe.
Borcsával nem volt sok baj. Miután nagy lelkesen magára öltötte köténykéjét, elment pisilni. Mikor újra előkerült közölte, hogy Borcsa álmos, leheveredett a földre, s véget nem érő beszédbe kezdett.
Péter első lépésként kezet mosott a tejben, majd akkurátusan áztatgatta a kekszeket. Alapos munkát végzett, erről árulkodott az előtte és alatta tócsákban álló tej is.
A nosztalgia finomság elkészült, izgatottan vártuk, hogy kihűljön. Borcsa rá sem nézett, Péter a csokipudingot jóízűen lenyalogatta a kekszekről. A többit a nagyok zabálták fel.
Szerző: Pelusss | jún 12, 2013
Minél több az eső, annál jobban fogy a vízfesték. Az időjárás a házba kényszerít. Kedvenc, még meg nem unott tevékenység a vízfestékezés. Vagyok annyira elővigyázatos, hogy csak az etetőszékükben ülve engedjem festegetni a gyermekeket. El is vannak szépen csendben. Apa mindenkinek festett lovat, nyuszit, bambit és piros macskát, majd elment dolgára. Én ebédet főzök.
Hallom Borcsit:
– Péter, macskát!
Kis idő múlva hangosabban:
– Péter, macskááát!
Nagy kacagás következik.
Gondolom magamban, milyen vicces macskát tud ez a Péter festeni. Megnézem. Hát a macska Borcsi, aki kimászott a székéből, megállt Péter mellett, s macskabajszot követelt. Péter jószívűen meg is festette a leányt fekete macskának. De előtte a kezeit bemázolta színesre, megvakarta a fülét, s megtörölte az orrát. Végezetül kiáztatta az ecsetét, és felhörpintette a festékes vizet.
Szerző: Pelusss | jún 5, 2013
Péter és Borcsa szedegetik és eszegetik a kertből a metélőhagymát. Egy idő után nagy egyetértésben szórják szét az udvaron. Rájuk szólok: – Gyerekek, mindenki leszedhet még egy szál snidlinget, többet nem.
Péter nem válaszol. Leszed egy szálat, s odahozza nekem.
Borcsa lelkesen bólogat: – Jó, anya. Még egyet anyának. Erre két marokkal tép le, s huncut vigyorral szétszórja a járdán.
Szerző: Pelusss | jún 3, 2013
Szerző: Pelusss | jún 3, 2013
Borcsa nappalra szobatiszta lett. Elindulunk a városba. Kétszer állunk meg pisilni az útszélén. Még jó, hogy sietünk. Egy átlagos mise alatt szintén kétszer megyünk ki pisilni. Az Anya, kaka! problematikára még nem találtunk megnyugtató megoldást. Borcsa természetesen minden vasárnap fél 10 és fél 11 között végzi a nagydolgát. A probléma ott kezdődik, hogy a jól időzített felkiáltás a legnagyobb csendben szokott elhangzani. Ezt követően rekord idő alatt el kell érni a templomkert legfélreesőbb, lehetőleg kullancsoktól mentes zugát.
Az elmúlt vasárnap pelenkát tettem rá a templomozás idejére. Fél istentisztelet alatt győzködtem, hogy nyugodtan pisiljen bele a pelenkájába. Mikor ezen is túl voltunk, felkiáltott: Borcsa akar káposztát! Hogy ez honnan jött, s hova ment nem tudjuk, de mindenki megtudta, hogy Borcsa káposztát (felnőttnyelven salátát) akar.
Hozzászólások