Szerző: Pelusss | máj 16, 2013
Apa elrakja a tűzifát, anya csomagol, a gyerekek segítenek. A délelőtt eltelt. Borcsa dobott egy gyors szundit. Beszuszukálódtunk az autóba, indulás a városba. Autóból ki, taxiba be. A gyerekek összezavarodtak. Mi az, hogy nem apa vezet. Az állomáson kergetőztünk néhányat, majd két csapatra oszlottunk. Anya és a gyerekek felültek az egyik vonatra, apa a másikra.Ezzel elkezdődött a majdnem 6 órás utazásunk.
Szkeptikus voltam. Nagyon. Talán féltem is. Egyik sem aludta ki magát. Biztos sok lesz a konfliktus, hogy ilyen divatos eufemizmust használjak. Igazából nem verekedtek sokat. Mire a vonat elindult az összes szendvics elfogyott. Sétáltak, szaladgáltak, szemérmetlenül zabálták fel az utasok kekszeit, majd a markomba köpték. Sok almát ettünk, az összes itókánk elfogyott, s mire megérkeztünk, mindenki témában volt a családfánkkal, állatainkkal, s úgy általában a hétköznapjainkkal.
Nagyszülőknél töltött nagy közös szabadság egy hétig tart.
Szerző: Pelusss | máj 6, 2013
Még mindig nincs Péternek szülinapja, de mi már kétszer megünnepeltük az idén. Epertortát, csigatortát kértek a második felvonásra. Értelemszerűen nem csigás epertortát készítettem, hanem epres csigatortát. A csiga megsínylette a korai kelést, s a félálomban való készülődést, egyesek szerint pávára hajazott. De a gyerekek felismerték.
A szülinap forgatókönyve a következő volt: reggeli után mindenki felveszi a legjobb ruháját, kiül a kertbe a padra, nagyszülők lefényképeződnek a gyerekkel, a gyertyákat elfújja az ünnepelt, utána Borcsi is még egyszer. Gyertyák le, torta be a hűtőtáskába, irány dédi. A gyerekek a vártnál könnyebben feldolgozták, hogy csak dédinél ehetnek a tortából. Ott aztán kiderült, hogy nem szeretik az epret, legalábbis nem az epertortában. 😀
Szerző: Pelusss | máj 6, 2013
Két szomszédunk van: András és István.
Péter: – András.
Borcsa: – Ispá.
Erre Péter még hangosabban: Andrááás!
Borcsa: Ispááááááá!
A kör egy párszor megismétlődött. Péter dühösen erősítette Andrást, Borcsa hisztisen, sírva próbálta meggyőzni testvérét Ispá fontosságáról. Közben az autó szépen haladt Zilah felé, mi pedig süketültünk rendesen.
Szerző: Pelusss | máj 3, 2013
Négy évvel ezelőtt még javában kirándultunk, s nagyon reméltük, Péter kibújik estére. Péter nem bújt ki, viszont az uram fogott egy szép nagy harcsát. Ennek ellenére Péter 4. szülinapjának első felvonását május elsején ünnepeltük. Az állatsimogatóban kezdtük a napot. Nagyon bejött a gyerekeknek, az összes kukoricát és murkot megetették, a végén Péter Kincsővel a földről gyűjtötte az ennivalót, hogy jusson mindenkinek. A pónilovaglás osztatlan sikert aratott.
Fotók:
Szerző: Pelusss | ápr 30, 2013
Eljött az idő, hogy megkereszteljük Julcsát. Jól becsomagoltunk, Borcsival és Magdimamával elutaztunk Csíkba. Sajogott a szívünk erőst, mert Pétert itt kellett hagynunk. A műtét után nem volt ajánlott egy ilyen kiruccanás.
Borcsa jól viselte az utazást, még rókázás közben is dudorászott. Örömmel vette birtokba a nagyszülők házát, számbavette az állatokat (Ez Péter keske, ez Borcsa keske), sürgött forgott.
Szombat délutánra felöltötte a legszebb ruháját, s elindultunk a tett színhelyére. Julcsi példásan viselkedett a keresztelő alatt, Borcsa kevésbé. Félhangosan kommentálta a hallottakat: “Itt lakik Jézuska. Borcsa nem rossz, Borcsa jó. Borcsa lány, Péter fiú.” – Ilyen, s ehhez hasonló bölcsességeket nyilatoztatott ki. Áldozás után rohant a pap után, mert éhes volt, és ő is szeretett volna ostyát kapni. Este kilencig állta a sarat a vacsorán is. Keveset evett, sokat szaladgált, fűszálakat dobált a forrás vizébe, asztalra mászott, s Mártonnak beszélt egyfeszt.
Másnap rókák nélkül utaztunk haza, s egy egészséges kisfiút találtunk itthon, aki Piri mama vezényletével rendületlenül várta érkezésünket.
Szerző: Pelusss | ápr 30, 2013
Megjött a nyár. Előkerült a bicikli, elkezdődtek a délutáni tekergések.
Péter fejéről lekerült a sapka, a műtét utáni étvágytalanság is eltűnőben van. A fiú sokat segít a kertben, gyomlál, locsol, kapál és gereblyéz (üres ágyásokat).
Borcsa nagy örömet lel a káposzták (felnőtt nyelven saláták) kirugdosásában. De lelkesen cipeli az öntözőt, közben legeli a sóskát. Számoljuk az epervirágokat. Mindenki izgatottan várja a gyümölcsöt.
Lessük a tücsköt, pókot (felnőtt nyelven hangya), s néha a mókus is meglátogat.
Borcsát tegnap elküldtem az öntözőért. Cipelte felfele, s közben így sóhajtozott:
– Jaj, szegény Borcsa! 😀
Hozzászólások