Szerző: Pelusss | ápr 30, 2013
Megyünk az utcán lefelé. Nem nyitott kabátban és nem hazafelé, de úgy fél nyolc felé 🙂 Borcsával megyünk az üzlet felé. S Borcsa minden járókelőnek odakiabál: Néni, Borcsa megy tej (értsd tejért).
Megyünk a dombon lefelé, Piri mamát várni. Borcsa mindenkinek elmeséli, mi járatban van. Visszafele pedig boldogan mutatja be az ismeretlen néniknek: Néni, ez Piri mama.
Tekerünk át a falun. Flórához tartunk. Borcsa a bicikiülésről kiabálja mindenkinek: Szia néni / bácsi, Borcsa megy Flóra!
Szerző: Pelusss | ápr 25, 2013
1. Korán ébredtünk. Evés nélkül indultunk a városba. Körbejártuk a tavat. Péter örült a kacsáknak. Bementünk a kórházba. Péter bátran ment a nővérkével szúnyogszurira (felnőtt nyelven vérvételre). Egyedül, mint a nagyok. Zokszó nélkül mosolyogva csinálta végig.
2. Másnap is korán keltünk. Péter nem evett, nem ivott. Ismét megkerültük a tavat, Péter lelkesen szaladgált. Szerencsére mire a kacsákat etető bácsihoz értünk, a kacsák felfalták a kenyeret, így nem Péter szedegette össze a morzsákat. Merthogy éhes volt, már az autóban. Szomjas is volt, merthogy előző este óta nem is ihatott. S még csak reggel 8 óra volt. Vidáman vonultunk be a kórházba. Péter nem értékelte, hogy nem rohangászhat a folyosón. A három óra várakozásnak voltak nehéz percei. Péter ebédet, apát és tejet kért. Egyikre sem volt lehetőség. A vérvételt meg kellett ismételni. Péter bátor volt, ment egyedül. Én mosolyogva rágtam a körmömet, amíg megkaptuk az eredményeket. Minden rendben. Nehezen teltek a percek, egyre nagyobb volt az igény apára, tejre és ebédre. Fél 11-kor Péter megkapta a bódító orrcseppet. Hirtelen felpörgött, kapálózott. Egyszercsak ledőlt s bárgyún mosolygott. Félálomban vitték el. Polip kiszedve, mandula lekicsinyítve. Műtét után egy véres arcú kisfiú aludt az ágyon. Ébreszteni kellett, itatni kellett. Péter nem akart ébredni, nem akart inni. Az orvosnál ismét bátor volt, kitátotta a száját, kicsit mosolygott is. Délutánra itthon voltunk. Azóta álmos, csendes, nem eszik, nem iszik, csak a gyomra korog hangosan. Tegnap este Borcsa kapott egy nyaklevest, innen tudjuk, hogy jobban van a fiú.
Ui. A legutóbbi kórházi kalandunk óta sokat fejlődtem pénzcsúsztatás terén, bár most sem volt teljesen stresszmentes az ügy 🙂
Szerző: Pelusss | ápr 19, 2013
Borcsa reggelente kiosztja a feladatokat:
– Mama megy munka, anya marad Borcsa.
S pont fordítva történik.
Szerző: Pelusss | ápr 19, 2013
A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is megszerveztük a sapkavásárt. A “Vegyünk tavaszi sapkát Péternek” projekt két hete indult. A piac feltérképezése valamint a delikvens alapos lelki felkészítése után, sikerült Pétert elvinni a kiválasztott boltba sapkapróba céljából. Az előző évek tapasztalataiból kiindulva szabadkezet adtunk a gyermeknek, ő választhatott. Talált is egy habos-babos hófehér ruhát, alaposan megcibálta a lecsüngő virágokat. Szűkítettük a skálát, sapkát is választott, de nem volt hajlandó felpróbálni. Az eset után 10 percig toporzékolt az üzletben.
Másodszorra mellőztük a több napos lelki előkészületet, spontán betoppantunk az üzletbe. Péter vagányul levette a téli sapkáját, de a kinézett darabot nem volt hajlandó felpróbálni. Családi erőbevetést alkalmaztunk (Péter a földön fetrenget, apa, anya próbálta a fejére húzni a a sapkát), de a tavalyhoz képest annyit fejlődött a fiú, hogy nem sikerült kivitelezni a tervet (egy évvel ezelőtt, igaz, hogy felborítottuk a labdáskosarat, de felpróbáltuk a sapkát).
Amíg a sapka fölött tanácskoztunk az urammal, Péter a vállfás ruhák alatt futkározott. Legalábbis ezt hittük. Induláskor derült ki, hogy nincs a boltban. Átmenekült egy másik üzletbe. A boldog egymásratalálás és sapkavásár után sétálni indultunk. Péter sem a régi, sem az új sapkáját nem akarta viselni. Fújt a szél, nap sem sütött. De anya táskájában lapult két sapka.
Szerző: Pelusss | ápr 16, 2013
Apával az élet könnyű és gondtalan. Van móka, kacagás, vihácolás. Morc csak ritkán.
Anyával az élet kézszorongatás, nadrágbakapaszkodás, nyakcirógatás, de leginkább nyafogás.
Szerző: Pelusss | ápr 9, 2013
Mikitata az udvaron van, Borcsa keresi a házban rendületlenül. Egyszer megszólal:
– Tatát elvitte a mókuska. Jaj, jaj, te mókuska!
Hozzászólások