Péternek megvolt az első igazi cirkusza, bohóccal, kígyóval, tevékkel, kötéltáncossal, akrobatákkal és sok állattal. Vasárnap délután izgatottan készülődtünk. Délben Péter a vártnál korábban felébredt, ebédelni nem volt hajlandó. Így üres hassal s néhány bóbiskoló álommanóval érkeztünk az előadásra.
Gyakorlott cirkuszlátogató nem ül a hangfal mellé. Na, mi nem tartoztunk ebbe a kategóriába. Így mindent jól hallottunk, de leginkább semmit. Péter lelkesen tapsolt, megcsodálta a pónikat, a két óriási elefántról valószínű azt gondolta, nincs is ilyen állat. Amikor a tigrisek bevonultak, megértettem, hogy miért volt annyi hely az első sorban 😀 Még jó, hogy a víziló nem volt hajlandó fellépni, bárhogy cibálták.

A második felvonás helyett kószáltunk egyet a bukovinai termékvásáron, melynek során csodák csodájára  Péter több napi húsadagját fogyasztotta el különböző sonkaféleségek formájában. A sajtot is tömte magába, úgyhogy jól belakmározott. Szégyen, nem szégyen, visszatérő vendégek voltunk a kóstolgató standoknál.

Borcsa végigszundizta a délutánt. Hazafele kezdett ébredezni. Én meg annyira sajnáltam szegény cirkuszistákat, aztán az állatokat, csak úgy sajogott a szívem 😀