Az anyatejes babakaka egyáltalán nem jó illatú, viszont elég büdös. De amióta minden egyes tele pelenka egy sikertörténet, ugyanis azt jelenti, hogy jól evett a gyermek, azóta átértékelődött bennem minden előitélet. Korábban nem gondoltam volna, hogy a sz…nak ennyire lehet örülni 😀
Szóval elég jól megszoktam a szagot, ma hajnalban azért mégis öklendeztem egy picit.
Ugyanis az történt, hogy épp Pétert tettem tisztába. Éhségtől orditó, izgő-mozgó csecsemőt még éberen is elég nagy próbatétel tisztába tenni, nemhogy félálomban. S abban a röpke pillanatban, mikor leszereltem a régi pelenkát, s szerencsémre, épp félreléptem, hogy elvegyem az újat, Péter akkorát trottyolt, hogy csak. A matéria olyan sunggal távozott a picinyke testből, hogy a pelenkázó asztaltól két méteres sávban mindenhova jutott belőle. Persze rögtön bele is mártotta a lábait :). Gyorsan felöltöztettem a gyermeket, s megpróbáltam eltüntetni a nyomokat. Péter továbbra is orditott, verbálisan nyugtatgattam, hogy várjál fiam. De nem sok hatása volt 🙂 . Felmostam a citromsárga bűzlő foltokat a padlóról, a szekrény oldaláról, mire felfedeztem, hogy a fűtőtesten is végigcsorgott, már rá is volt száradva 😀
Rohantam a vizzel a fürdőbe, s persze hogy beakadt a pizsamám ujja a kilincsbe, s szépen kilocsintottam a vizet a földre 😀
Közben, hogy a testem is reagáljon a történtekre, elkezdett csorogni a tejem, úgyhogy mig én tejben vajban fürödtem, Péter nyakig ült a sz…ban. 🙂
Hozzászólások