Elindultunk a városba. Borcsa három szatyorba rakta bele nélkülözhetetlennek tűnő játékait, Péter egy hátizsákot és egy kövér rénszarvast cipelt magával. Kiszállás előtt sikerült minden csomagot az autóban hagyni.
A fiú kissé morcosan, de ottmaradt Mónikánál beszédtanulás céljából. A lánnyal piacra mentünk. Senki nem sejtette, hogy a kétcopfos, kosárkás, ruhácskás tündérben valójában egy sárkány lakik. Ezért a járókelők bátran leszólították, dicsérték, Borcsa jólnevelten mosolygott, nem verte földhöz magát, nem zokogott. Miután az összes kosarunkat megtöltöttük mindenféle zölddel, elmentünk Péterért. Hármasban szólítottuk apát.
Megcéloztuk a legnagyobb játszóteret. Csúszda, hinta, mászóka, fagyi, boldogság. Meggyszem a habon a sétatéri tavon úszkáló kacsák etetése volt. Láttunk nagy és kicsi halakat. Mindenki vidám volt. Nagy Morc otthon várt 🙂
Hozzászólások