Volt egy hét Csíkban. A két jó gyermek hozta a formáját, Péter szorgosan szedte a füvet a tyúkoknak. Munkás kezei lettek. Borcsa naphosszat osztotta az észt: Mama, rend a lelke mindennek – nyilatkoztatta ki, eltekintve attól az apróságtól, hogy a házban nem lehet mozogni a szétszórt játékaiktól.
Hunorék hátracsapták őket a kertbe, ott legelésztek, követ gyűjtöttek, s ilyenek. Borcsa nap mint nap új kifogásokat keresett, hogy miért is nem eszik. Péter falt helyette is.
A Határ utca sarát felmártották. Túl rövid volt a csizma szára. Ennyi.
Szombaton Gábor tatát ünnepeltük. Az esemény komolyságához illően ültük végig a ceremóniát. Péter magával hozta az autós dobozát. Időnként kivett belőle egyet. Mindig a legkisebbet, mindig legalulról.
Vasárnap Gergőt ünnepeltük. Borcsa az esküvőjére készült, pedig csak az elsőáldozása volt. A mise nem ment olyan gördülékenyen, mint előző nap, ezért apával a patakparton bóklásztak, illetve a vizenjárás kapcsán vitatkoztak össze. Jó gyerektársaság verődött össze. Traktorra másztak, istállóban jártak, bújócskáztak. Borcsa Csengével örök barátságot kötött. Nagy volt a móka.
Késő este értünk haza. Mától mókuskerék van.
Hozzászólások