Ültünk itthon a nagy légúti fertőzés kellős közepén. Szomorkodtam, hogy be kár, pont mi, pont most, mikor a legtöbb dolgom van. Minden áron azon voltam, hogy Pétert elvigyem oviba, mihelyt összeszedte magát. De Péter nem szedte össze magát, s Piri mama amúgy sem akart hallani az oviról. Én biztos voltam benne, két vírus között van szünet, tehát nem szedünk össze semmit (a következtetés jó, ám az axióma hamis).
S milyen jól tettem, hogy hagytam magam meggyőzni. Merthogy az oviban kitört a skarlát. Úgy tűnik, ebből kimaradtunk. 🙂
Hozzászólások