Hogy fogják hívni? Mi lesz a neve? Minden nap elhangzanak ezek a kérdések. Az elején őszintén felsoroltuk a 3-4 lehetséges változatot. Az érdeklődők többsége rögtön el is mondta a véleményét: jaj csak az ne legyen, mert ismertem egy ilyen nevűt, borzasztó ember volt, vagy: ez milyen név? Nincs is ilyen név? Ez nem is keresztnév, hanem vezetéknév. Aztán mikor az egyik kiválasztott névről áttértünk egy másikra, egy igen kedves barátunk megjegyezte: cseberből vederbe 🙂 A jövendőbeli dédnagymama pedig ápertén megmondta, hogy a Gyula, Tibor, Géza, Miklós és Gábor nevek közül válasszunk, mert ő ezeket tudja megjegyezni. Nyugtatgattuk, hogy majd kiírjuk jó nagy betűkkel a szekrényajtóra, s mikor arra jár, mindig el tudja olvasni 🙂
Nem döntöttünk, és nem is fogunk. Majd ha elindultunk a kórházba 🙂
Hozzászólások