Egy-egydélután

Anya
A mai ebédvacsora lerben sült krumpli lesz. Kitűnő ok a sarvalt savanyúkáposztás bödönkénk megnyitására. Megszenvedtünk érte rendesen. Hiszen a konyhában röpke egy óra alatt szilágysági, csíki valamint az internetről beszivárgott posztmodern káposztasavanyítási hagyományok ütköztek. Végül nem ütöttük le egymást az urammal. Bár néhányszor szorongattam a fakanalat.

Szóval lerben sült krumpli. Egyúttal megsütöm a három napja beígért csokis muffint. Minden délután alkudoztam a gyerekekkel, majd holnap, most nincs idő. De ma lesz. Tornászni is megyek, már nem is tudom, mikor. Péter tököt kell vigyen péntekre gyertyával, piros ruhába is kell öltözni. Az egyetlen piros blúza a mosódában hever. A holnapi szépruhámmal. Mert holnap szépruhás nap van a dolgozdában. Vasalni is kell. De reggelig még van idő. Tök van házilag. Kicsit hosszúkó. Ha elfelejtünk hazafele megállni a tökárusnál, hosszúfejú töklámpása lesz a gyermeknek. A Borcsa napi penzumát még nem tudjuk.

Na s mindeközben becsomagolom a porontyok egy hétrevaló ruháit + saját felszerelést két napra. Holnap munka után nagyszülőkhöz utazunk. Gyerekek segítenek. Lesz némi konfliktus a Borcsa hetedik táskáját, s a Péter másfélméter könyveit illetően. Igen, a rokongyermekeknek szánt csokikat meg kell venni. Még ma.

Biztos ma is fogunk autópiacost és vendéglőst játszani. Ha akarunk, ha nem.