Az éjszaka az első riasztásnál megkérdeztem az uramat, hogy akkor ugye most itthon vagyunk. A sok kiszállás után félálomban nem mindig tudom, hol ébredtem. A minap is teljesen tanácstalanul ültem, hallgattam Borcsi követelőzését, s közben azon tusakodtam, hol vagyok, merre fele induljak lefele az ágyról. Az elmúlt két évben a legextrább éjszakai kalandom az volt, amikor nagy csörömpölés közepedte megbotlottam a babakocsiban, s hasra estem. Le is ment a kulimáz rendesen. 🙂
Hozzászólások