Ma hajnali 4 órakor feladtuk az elveinket. Mi cumisüveget? Soha! Azért a kórházból hazafele megálltunk a patikánál, s vettünk egyet sose lehet tudni alapon.
Az egész úgy kezdődött, hogy sikerült legyőzni a Nagy Sárgát, az Alvás viszont maradt. Gyakorlatilag 1-2 órát eszünk, de olyan is van, hogy 3-mat. Aztán alszunk egy kicsit. S kezdjük elölről az evést.
Az éjszaka is igy telt. Egy óra alvás, két óra evés, aztán ismét egy óra alvás, három óra evés, s a harmadik ébresztőnél, feladtam. Elő a cumisüveget, benne fincsi anyatej. Csak most az egyszer (azóta annyiban változott, hogy csak minden éjszaka egyszer). 2o perc alatt annyi tejet megevett, mint egész éjszaka összesen 🙂
Kicsit furdall a lelkiismeret. Azzal nyugtatom magam, hogy vhogy fel kell hizlalni ezt a gyermeket. Még a születési súlyunkat se hiztuk vissza. Napok óta stagnálunk. Aztán egyszer, elmúlik a Nagy Alvás, s akkor jön a Nagy Evés.
Hozzászólások