Napok óta lestük az epret. Miki tata még leveleket is tett a rózsaszín eperszemek alá, hogy ne a földön heverjenek. Piri mama minden nap számbavette a gyümölcsöt, s számolgatta, mikor lehet végre Péternek adni belőle. Eljött a nagy nap. Piri mama egy majdnem teljesen piros eperrel a kezében érkezett vissza a kertből. Volt is nagy öröm. Gondosan megmosta, odaadta Péternek. Péter nézte nézegette, aztán gyorsan ledobta a földre. Sikerült megkaparintani Szimat elől az epret, újra megmostuk, ismét megkínáltuk a gyermeket, az eper a földre lett dobva. Ezt elismételtük egy párszor, végül én ettem meg az első szem epret.
Másnapra már jó sok eper piroslott a kertben. Péter Miki tatával beszabadult az ágyásba. Miután megkóstolta, nem lehetett lebeszélni az eperevésről. Felfalta volna az egész eprest, ha rajta múlik.
Hozzászólások