Borcsa allergiás az eperre. Kipróbáltuk. Igaz, még nincs kétéves, ami eperügyben nem árt. Péter imádja az epret, mihelyt kimegyünk az udvarra, lelkesen vágtat az epresbe, tömi magába a finom gyümölcsöt. A baj az, hogy Péter jószívű, azonnal odacitálja Borcsát, és őt is alaposan megeteti. Kétségbeesetten próbálom Péternek elmagyarázni, hogy Borcsa nem ehet epret. Nem érti, húgának miért kellene lemondani e földi jóról. Focizás, hintázás, kődobálás, homokozás, pincelátogatás, szomszédlátogatás, hangyanézés, kutyaetetés, virágszedés, kapálás kilátásba helyezése nem használ. Máskor ezek a kedvenc foglalatosságok. Közben az eper fogy, de nem eléggé. Borcsa pedig foltosodik.
Holnap elutazunk. Mire hazaérünk, lejár az eperszezon.
Hozzászólások